| György Akna és a Kozári Vadászház |
| 2018. December 31. Hétfő, 10:25 | |||||||||||||||
|
György Akna és a Kozári Vadászház
György-akna valaha termelő üzem volt. Felszerelve minden a bányászkodáshoz szükséges eszközzel. Aknaszállító géppel, külszíni csilleforgalom eszközeivel, palahányóval, irodával, műhellyel, szellőztetőgéppel.
A György-aknához több épület is tartozott. Itt voltak a készenléti lakások, a tisztviselő lakások.
Amikor a termelő tevékenységből kivonták, légaknaként szolgált tovább. Épületeit lakás céljára hasznosították vagy a háború után termelő üzemek létesültek benne. Itt lakott például a bányamester Vereekei család, akiknek neve fogalom volt a bányászatban, mert a bányászkodás ő és a családja kisujjában volt. A légakna a Széchenyi-aknát Ferenc-aknával összekötő vágat szellőztetésére szolgált. A vágatnak a szabolcsi erdőben a futballpálya és vadászház mögötti dombon is volt kijárata. A vágat javítását végző bányászok itt az úgynevezett „Suttokon”, létrán jártak ki egy kicsit szellőzni, jó levegőt szívni. Itt adták le a vágat javításához szükséges anyagokat, szerszámokat is.
A légvágat nem volt mélyen, olyan harminc méter mély lehetett. Mi, gyerekek is ismertük ezeket a helyeket, és néha a szigorú tiltás ellenére lementünk kíváncsiskodni a vágatba.
Gyerekként sokat játszottunk arrafelé, megtaláltunk egy felszíni szénkibúvást is közvetlen a „lénia” kezdeténél. Innen lehetett volna szenet szerezni, de nem törődött vele senki, mert a bányától hazaszállítva elegendő szenet kaptunk. A bányászok azt mondták, az nem igazi szén, csak zömében pala.
Nekünk, gyerekeknek egyik kedvenc játszóhelyünk volt a LÉNIA, mely nem volt messze a lakhelyünktől. Télen, nyáron az erdő kiváló játszóteret biztosított számunkra. Innen indultak az utak a Rigókút, a Tripammer fa, a Kozári vadászház felé. Télen a léniát kiváló sí-, és szánkópályának használtuk, egy hátránya azonban volt. Nem volt a sípályának kifutási helye, ezért akinek a domb alján nem sikerült megállni, biztosan belefúródott a szemben lévő dombon összegyűlt hóba. Még szerencse, hogy a két domb találkozása kétméteres hóval volt feltöltve. Nyáron Tarzant játszottunk, a fák lombjai között hintázva jutottunk le egész a felső stadtwaldi házakig. Nagyon jó móka volt, bár a szülők nem rajongtak érte. Főleg akkor produkáltuk magunkat, ha lányok is voltak a közelben.
Például addig másztunk a fa csücskéig, amíg egészen behajolt, s átmásztunk a szomszédos fára, ami nagyon tetszett a lányoknak...
Elég gyakran jártunk arrafelé. Ivóvízért mentünk a rigókúti forráshoz, mert többek állítása szerint az jobb, mint a bánya vezetékes ivóvize. Én nem éreztem különbséget, de kötöttséget annál inkább. Hetente legalább kétszer hoztam haza ivóvizet demizsonban, vagy egy öt literes korsóban, a távolság a kúthoz oda- vissza 4 km volt!
Mi, gyerekek ősszel a Kozári vadászházhoz jártunk prampert és hecsedlit szedni. A prampert - most ha jól tudom - földiszederként, a hecsedlit csipkebogyóként ismerik. Ezt a helyet a telepen kevesen ismerték. Itt minden évben bőséges volt a termés. Főleg a pramper volt édes és nagy szemű. Igaz, hogy szedés közben persze ettünk is belőle, de azért hazára is jutott elegendő. Szedés után a torkoskodás, kóstolás vörös nyomokat hagyott az arcunkon, kezünkön. Ezt a közeli Andor forrásnál igyekeztünk lemosni, de így is úgy néztünk ki, mint az indiánok harci díszben. Nem csak a fiatalok jártak ide, felnőttek is szedték a családnak a gyümölcsöt, amiből lekvárt főztek.
A Kozári vadászház szomszédságában volt egy cigánytelep 5 vagy 6 kunyhóval, putrival. Az itt lakók az erdészetnél dolgoztak. Rendes emberek voltak. A putrik környéke tiszta és rendezett volt. Különlegessége a helynek, hogy itt élt Juli néni és fia Józsi, a szőke cigánygyerek. Juli néni is szőke volt. Hogy hogyan lett ő is és a fia is szőke, hiába kérdeztük nem árulta el, csak mosolygott, de valószínűleg valamelyik erdésznek volt köze hozzá. Mindkettőjüket jól ismertük a telepen, beköltöztek Hősök terére. A szőke cigánygyerekből rendes, dolgos bányász lett.
A teljesség igénye nélkül meg szeretném említeni, hogy a vadászházhoz tartozott a MÁRIA KÉP is. Ez egy festett szentkép volt. Eredetére, funkciójára gyerekoromban nem sikerült fényt deríteni. Valószínűleg az erdészek állították kegyhelyként a messze lévő templom pótlására. Ma már - mint a cigányputrikat is - megette az idő vasfoga, már a nyomait sem látni. Ez az írás talán emlékeztetni fog rá.
A György-aknai bányára az utolsó évtizedekre, csak az aknatorony és a gépház emlékeztetett. A szellőztető gép nem tartozott a modern gépek közé, laposszíj-hajtással működött. Egy széles szíj kötötte össze a motorral. A közvetlen környezete a szíj dörzshatása révén elektrosztatikus töltést kapott. Ha valaki megfogta a védőkorlátot, a keze tíz-tizenöt centis villámot, villamos ívet húzott. A villamos ív nem volt veszélyes, csak egy kicsit csípett.
Amikor édesapám ott végzett javításokat, én vittem neki ebédet, így elég gyakran jártam ott, a „villám”-ot mindig kipróbáltam, érdekes, tanulságos volt, Középiskolában, amikor az elektromosságról tanultunk dicsekedtem is vele,
György-akna szomszédságában a harmincas évek közepén, az erdőben volt egy cigánytelep, Tizenöt-húsz cigány család lakott itt kunyhókban, akik zömében koldulásból éltek, de néhányan az erdészetnél és a bányánál is kaptak munkát,
A felszabadulás után ez egyre inkább gyakoribb lett, egyre többen dolgoztak a bányánál, lakást is kaptak Rigliben, Aki dolgozni akart rendszerint el tudott helyezkedni, lassan asszimilálódtak, Ma is élnek még olyan volt bányász cigányok, akik nyugdíjasok lettek, és a nyugdíjból élnek, Nekem is volt több olyan cigány ismerősöm, akivel egy helyen dolgoztunk István-aknán, Ma is megismerjük egymást, Észrevehető a különbség a régi és a most betelepített cigányok között, A régiek dolgoztak és dolgozni is akartak, a mostaniak zömében nem dolgoznak és nem is akarnak, Ez meglátszik a lakásaik környezetében, csupa rom minden, Mindent készen az államtól várnak, és sajnos kapnak is, Hősök tere naphosszat lézengő, életerős fiatalokkal van tele,
Rigliben lakni egy próbát jelentett, aki be tudott illeszkedni a közösségbe, legyen az bármilyen náció, az a bányától, ha megérdemelte a Hősök terén is kaphatott egy minőségileg jobb lakást, Riglit nyugati oldalán lakóépületek, keleti oldalán az erdő, északi oldalán a György-aknai palahányó, a „sifer” határolják, A keleti oldalon az erdő aljában kis kertek húzódtak meg, ahonnan a családok a zöldség szükségletüket biztosították, A házakhoz melléképület és a domboldalba fúrt pince is tartozott,
Riglit az elmúlt harminc évben a többi bányásztelepüléshez hasonlóan kikezdte az idő, Betelepítették a romákat, Rigli házai lelakottak lettek, amihez a lakói is nagyban hozzájárultak, Lakóik többsége ma sem dolgozik, ma is segélyből élnek, igénytelenek, A valamikor szép, barátságos lakótelepet elkezdte visszahódítani a természet, Szerencsére pár évvel ezelőtt elkezdődött a terület rehabilitációja, a Máltai Szeretetszolgálat szervezésében újjáépülnek a házak, Most már az a fontos, hogy olyan lakói legyenek, akik otthonuknak tartják az épületet és nem csak lakni akarnak ott, Ennek eddig semmi jelét nem lehet látni, ha valaki arra mert menni mindenütt csak eldobált szemetet talál, Riglibe ma csak kísérettel szabad lemenni, mert az ott élők nem tűrik a betolakodókat,
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1633 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
