DISZNÓVÁGÁS

DISZNÓVÁGÁS

2019. Június 05. Szerda, 19:28

DISZNÓVÁGÁS

A sertések feldolgozása esemény számba ment. Ilyenkor összejöttek a rokonok, barátok, egy kis eszmecserére, vacsorára, és a felnőttek megbeszélték a világ dolgait. Természetesen eljöttek a közeli rokonok, nagybácsik, nagynénik. Sajnos az unokatestvéreimmel ritkán találkoztam. Az én rokonságom nem egy nagyon összetartó rokonság volt. Rendszeresen megjelent a Fanni tantim a férjével, a Tóni onklival, aki a keresztapám volt. Nekik nem volt saját gyerekük, ő volt a pótapám. Tőle kaptam a második keresztnevemet és lettem András, Antal. Eljött segíteni a Rudi bátyám is, akinek egyébként Rezső volt a keresztneve. Hogy miért hívták Rudinak, ő sem tudta. Sokáig volt nőtlen, csak későn nősült, gyerekük már nem született. Ő igazán soha nem volt nagybácsim, mindig testvérként kezelt. Regina tantim egy ügyes feleség volt, neki sikerült egyenesben tartani az agglegény allűrökkel bíró Rudi bátyámat. A többi nagybácsim hol jött, hol nem. Nagyra tartották magukat, mert a bányánál fontos beosztásban dolgoztak. Ferenc a bányaigazgatóságon volt a bányák főpénztárosa, Guszti Vasason volt főépítésvezető, Bánomi Toncsi meg valamiért orrolt ránk. Feleségeik is csak tessék-lássék tartották velünk a kapcsolatot. Emlékezetem szerint soha nem jártak nálunk. Engem is csak akkor vettek fel a rokonok sorába, amikor egyetemre mentem. Ezután már nekem nem kellettek. Nekünk, gyerekeknek csak a vidd el - hozd ide szerep jutott. A disznó levágása szokásos ceremónia szerint zajlott. Amikor megékezett a böllér, nálunk rendszerint a Kenreiter bácsi, kisüstivel gyűjtöttek erőt a férfiak. Ha sok erőt gyűjtöttek a disznó győzött, és kezdődött egy futóverseny, a mi legnagyobb örömünkre, végül azonban mindig a disznó húzta a rövidebbet. Baltával elkábították, kivéreztették, majd egy óriás teknőben leforrázták és a szőrét speciális eszközzel lekaparták. A böllér a bontást „rénfán” végezte. A gyerekeknek mindig megmutatta, hogy szíven szúrta a disznót, ami nem volt igaz. A bontás során bökött bele, de mi elhittük. A disznóvágás nem tartozott a kedvenc foglalatosságaim közé. Részben azért mert sajnáltam, hogy levágjuk, részben azért mert mi neveltük és a szívemhez nőt. Ha szólítottam kijött hozzám. A leölésben sosem vettem részt, elbújtam, hogy ne is halljam a sírását. Disznóvágáskor a hulladékot, a zsiradékot a lakosok félretették, és a mosáshoz szappant főztek belőle. A főzéshez mi nátronlúgot használtunk, melyet kapcsolataink révén a bányamentő készülékek elhasznált patronjaiból szereztünk be. Mi is főztünk szappant. Ez a tevékenység nem tartozott a kedvenceim közé, bár nekem nem sok dolgom volt vele. A bográcsban főzött zsiradék nagyon büdös, kellemetlen szagú volt. Esetleg tüzifát kellett oda hoznom, de ezt már rendszerint előre odakészítettem. A kész főzetet ezután egy sima lapra borítottuk, és hagytuk megdermedni. Mosásra kiváló készítmény volt, jobb, mint az üzletekben kapható szappan. A mosnivalót egy nagy edényben kifőzték, a víz lágyítá- sára puhafa hamut használtak.