| KULTURÁLIS ÉLET, SPORT |
| 2019. Június 05. Szerda, 22:15 | |||||||||
|
KULTURÁLIS ÉLET, SPORT
A felnőtt lakosság kulturális igénye több egyesületben, önképző körökben valósult meg. A felszabadulás előtt, majd utána is mozgalmas kulturális életet éltünk.
Említést érdemel egyik kulturális szórakozásként a mozi, amely a lakosság központi találkozó helye volt.
Sokan jártak moziba, öregek, középkorúak és gyerekek egyaránt. A moziban értesültünk a filmhíradóból az országban történt eseményekről. Olyan filmek, vígjátékok kerültek bemutatásra, amelyek nem a mi életünkről szóltak, elérésük csak vágyálom lehetett. Ennek ellenére megnéztük, mert szórakozásnak, kikapcsolódásnak alkalmas volt. A moziban legolcsóbb a harmadik hely, amely közvetlen a vetítővászon előtt volt, és igencsak próbára tette az ott ülő nyakát, ezért itt általában mi gyerekek ültünk. A tehetősebbek a Pamlagon, a (bolháson) vagy az Erkélyen ültek. A jegyellenőr a Mocek néni egy aranyos asszony volt, ha nem volt tele a mozi néhányunkat ingyen beengedett filmet nézni. A mozi tartozéka volt Balázs, egy kicsit félnótás fűtő. Eredeti neve Kloszternik Balázs volt. Úgy tudtuk egykor papnak készült, de megzavarodott és eltanácsolták a papi pályáról. Mi gyerekek sokat hergeltük, csúfoltuk, ő meg kergetett bennünket. Még egy nem éppen szalonképes mondóka is szólt róla: Balázs, Balázs tö..dön a darázs.A mozihoz tartozott a falábú cukorka árus, a Lásznik bácsi is. A lábát, ahogy mondta, az első világháború során vesztette el. A mozi tulajdonosát Kennedynének hívták, férje tengerésztiszt volt, én sosem láttam. Volt két tacskó kutyája a Pletyka és a Sári. A Sári néha nadrágot viselt, amit mi igen furcsának találtunk, és piszkáltuk, aminek néha megittuk a levét, mert ilyenkor harapott. Patkány-, egérirtásra kölcsön lehetett őket kérni, ezeken a helyeken igen nagy dúlást végeztek, de eredményesek voltak.
A háború után a mozi sem kerülte el az államosítást, Dallos Lajost nevezték ki a mozi igazgatójának. Kinevezésével a fejébe szállt a dicsőség, ő mindent jobban tudott másoknál. Egy félművelt, talán általános iskolát végzett személy volt, aki előadás előtt ismertette a darab címét, a szereplőket. Idegen nyelvet nem tudott, így a neveket fonetikusan mondta. Így lett Gérard Philipe gerarde filipe. Akkor nem a műveltség volt a fontos, hanem a megbízhatóság. A mozigépész, egyben játszótársam a Bernát Feri volt, aki az átlaghoz képest gazdag családból származott. Volt lovuk, tehenük, a bányászat mellett még földműveléssel is foglalkoztak. Most amikor az anyaggyűjtés során felelevenítettük a múltat, jót nevettünk rajta. A mozi melletti épületben dolgozott egy suszter, igazi magyar neve volt, Stalungstaller-nek hívták. Kiváló szakember volt, sokan dolgoztattak vele, mert ami cipőt készített az elnyűhetetlen volt. Nekem is tőle származtak a cipőim.
Az utca elején volt egy lóistálló. Itt tartották a külszíni fuvarozás lovait. Nagy, erős lovak voltak. Ezekkel szállították a bányászok szén és fa járandóságát. A bányában dolgozó lovakat is néha idehozták, külszínre érve igen nehéz volt őket kordában tartani. Örültek a szabad levegőnek, félelmetesek voltak, nagyon féltem tőlük.
A bányatelep ismert személyiségei közé tartozott a Vanája. Egyszemélyes üzletét a hátán hordozta. Eredetileg cukrásznak mondta magát, de munkája alapján ez erősen megkérdőjelezhető. Kéthetente jelent meg a telepen, és járta végig az utcákat, hátán egy fa szekrénykével, amiben a süteményeket tartotta. Végig kántálta az utcát sajátos versikét mondva: „Vanája, Vanája, kispuncsája, nagypuncsája, hasikába rakodája” (ami alatt puncstortát kellett érteni).
A sütemény minőségét tekintve sok kívánnivalót hagyott maga után, mert esetenként sült svábbogarakat találtunk benne. Ennek ellenére eladta valamennyit.
A másik ilyen illusztris jelenség a Somlai, a Szódás volt. Róluk is szólt egy versike, amely szerint: három igaz szó - Somlai szóda jó. Ő szódavizet és krahedlit készített és árult. A krahedli egy szénsavval dúsított málnaszörp volt, amelyet golyó zárású üvegben hozott forgalomba. A szállítás, mai nyelven mondva terítés egy lapos spediter kocsival történt, amely hetente végigjárta a könyék utcáit, és szolgálta ki a vevőket. A spediter kocsit két erős ló húzta. Ebből az egyik igen rugós fajta volt. Én nem hittem el, kipróbáltam, tényleg az volt. Amikor megpiszkáltam akkorát rúgott belém, hogy messzire repültem. Két hétig sántítottam. Otthon el sem mertem mondani, mert igencsak elmarasztaltak volna. Másnap találkoztam a hasonló korú szódás fiával, aki azzal fogadott, hogy ugye megmondtam.
Ám a felnőttek kulturális életét nem csak a mozi jelentette.
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1411 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
