| SZÍNJÁTSZÓ KÖR |
| 2019. Június 05. Szerda, 22:35 | |||||||||
|
SZÍNJÁTSZÓ KÖR
A bányatelep kulturális tevékenységéhez tartozott az időközönként bemutatkozó színjátszó kör is. Ők is lelkes amatőrök voltak. A bemutatásra kerülő darabok népszerű operettek közül kerültek kiválasztásra. Szerencsére a fiatalok között voltak olyan jó hangú személyek, akik nem vallottak szégyent énektudásukkal, sőt bátran állíthatom a színházakban is megállták volna a helyüket. Mind a férfi, mind a női főszerepre kiválasztott személyek, például a Lelovics Margit, vagy Somlai Laci, Taksonyi Jancsi meg tudtak felelni a szerep követelményeinek (Mágnás Miska, Három a kislány, Csárdáskirálynő.). Az epizód szerepeket rendszerint felnőttek játszották, melyet a rendező Szarka Misi bácsi választott ki. Miért ő volt a rendező nem tudom, mert eredeti szakmája lakatos volt. Beszélték, hogy a színházban volt ismeretsége, ők segítették. Tény viszont, hogy rendezései sikeresek voltak, soha nem panaszkodott rá senki. Az előadott darab mindenkinek tetszett. Néha mi fiatalok is szerepet kaptunk. Nekem is egyszer fel kellett volna lépnem, de rájöttem, ha ezt én eljátszom, megbukik az egész darab. Így csak néző lettem. A színházterem az egykori Bányai vendéglő nagyterme volt, amely színpaddal is rendelkezett, melyet erre a célra színházzá alakítottak át. A belépő - ha jól emlékszem - ingyenes volt, kb. 150200 néző előtt játszottak.
Később a vendéglőt az állam vette át. Átépítve kultúrházként nagyon fontos szerepet játszott a fiatalok életében.
A gyerekek akkor is játszottak. Ezek a játékok azonban elsősorban a mozgásra fektették a hangsúlyt. Karikáztunk, pilinckéztünk, ugrálóst játszottunk, golyóztunk, no meg fociztunk. Volt pénzkereseti lehetőségünk is. Újévkor elmentünk az ismerősökhöz Boldog Újévet köszönteni, Húsvétkor a lányokat locsolni. Ilyenkor mindig valamilyen jutalom járt. Húsvétkor rendszerint tojás vagy narancs, az idősektől főleg a rokonoktól pénz kaptunk. A fiúknak ez játékra is alkalmat adott. Pénzdobálóst játszottunk. Az egyik letett a földre egy tojást, a másiknak pénzzel el kellett találni, de úgy hogy a pénz bele álljon. Ha ez sikerült a tojás az övé lett, ha nem, a pénz a másiké. Egyesek kitaláltak trükköket is. A pénzt megélezték, a narancsot megfőzték, így nagyobb esély volt a sikerre, igaz csak addig, amíg az illető rá nem jött a csalásra. A játékok közül a pilinc- kézés volt a menő. Ehhez egy 12-15 cm-es mindkét oldalán kihegyezett seprűnyelet használtunk. Bottal a hegyére ütve felugrott. Ezt kellett eltalálni és mesz- szire ütni. Sajnos az irány nem mindig volt jó. Néha valakit eltaláltunk ennek az illető tettlegesen fejezte ki nemtetszését. Egy két ablak is áldozatul esett, ilyenkor a szülők oktattak bennünket rendre, ami igencsak fájdalmas volt.
A társadalmi eseményeken a valamivel idősebb fiúk meg akarták mutatni, hogy ők már nem tartoznak közénk, felnőttek, cigarettázhatnak. Mi is meg akartuk mutatni, próbáltuk utánozni őket. Nekünk cigarettára nem volt pénzünk, ezt szárított gúzzsal, vagy szárított kukoricahajjal pótoltuk, amit újságpapírba sodorva szívtunk. Sajnos ez utóbbi néha meggyulladt és messzire világított. Ebből származott bajom: apám észrevette, és finomam szólva megdorgált.
A dohányzással máskor is meggyűlt a bajom. Az egyik barátom valahogyan szivart szerzett, megegyeztünk, hogy kipróbáljuk. A próba nem valami fényesre sikeredett, mind az öten rosszul lettünk, öklendeztünk. Levontuk a tanulságot, nekünk szivarozni nem ajánlatos.
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1471 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
