| BÁNYÁSZ ZENEKAR |
| 2019. Június 05. Szerda, 23:11 | |||||||||
|
BÁNYÁSZ ZENEKAR
A kultúrához tartozott a Bányász zenekar is. Ez eleinte - emlékezetem szerint - egy kis fúvószenekar volt, tizenöt-húsz fővel, melyben maga a Gold nevű zenekarvezető is játszott. Ez egy kisebb zenekar volt, de nagyon jól játszottak. A DGT vette a szárnyai alá, pénzügyi támogatást és hangszereket adott a zenekarnak és fejlesztette nagyobb zenekarrá. A zenekart tisztelet és megbecsülés övezte, mert a zenekar tagjaiból alakult kisegyüttes zenéjére táncoltak a lakodalmakon, a bálokon. A zenekar kis együttese kísérte utolsó útjára a bányászt, tette ünnepélyessé a Borbála napi ünnepségeket. Később, 1945-től a Gorrieri család vette át a zenekar irányítását, és fejlesztette komoly nagy zenekarrá, koncert zenekarrá. A nagyzenekar két kisebb zenekar összeolvadásából jött létre: a szabolcsi és pécsbányai zenekart vonták össze. Nagyon komoly munkát végeztek a zenekaron belül is. Megnőtt a zenekar létszáma is, az eredeti húszfős zenekar közel hatvan főre bővült, és egyenruhát kapott.
A sok próba meghozta gyümölcsét. Egyre jobban, egyre sokszínűbben játszottak. Sok versenyen indultak, és sok versenyt nyertek, a Siklósi Várfesztivál versenyén ötször nyertek első díjat.
Kezdetben az akkori divat szerint egy kultúrcsoporttal vidékre, falura, kultúr- házakba jártunk „terjeszteni a kultúrát”. Emlékszem egyszer a közeli Mánfára mentünk előadást tartani. Nyitott kisteherautón vittek bennünket, de közben eleredt az eső, és mi alaposan eláztunk. A színdarab szövege szerint, amikor azt mondták „milyen gyönyörű harmonika szó”, nekem harmonikázni kellett, de az eső miatt a billentyűk beragadtak és egyszerre szólt vagy 15 hang. Nagy leégés volt, de a közönség értékelte erőfeszítésemet, és nem nagyon nevettek ki.
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1496 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
