| CSENŐKE, A LOPÓS MANÓ |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 21:48 | |||
|
CSENŐKE, A LOPÓS MANÓ
Egyszer régen, amikor Borsodban még nagyon sok lámpa volt, szinte összeértek. Egy aknába bement az ember, és addig ment, míg három faluval arrébb ért a felszínre.
Élt akkor az erdőben egy kis manó, akit Csenőkének hívtak. Elunta az 1 erdei életet és egy szellőzőn lement a bányába. Ott elkezdett magának szállást készíteni, de hogy el ne tévedjen a rengeteg vájatban, megjelölte az útját meddőből faragott jelekkel.
A manó szeretett az ott dolgozó bányászok, vájárok közelében lenni. | Amit ők munka közben leraktak, azt a manó elcsente tőlük. így nagyon sok szerszámot összegyűjtött. A bányászok mérgesen keresték az eltűnt ' dolgaikat, s végül a bányamanókra fogták. De nemcsak szerszámot gyűjtött Csenőke, hanem megdézsmálta az elemózsiájukat is.
Volt egy hely: az új vágatok készítése, amit Csenöke nagyon szeretett, | mert itt nagyon sokan dolgoztak. Ezek a bányászok keményen végezték a | munkát, és nagyon sok, jó étel volt a zsákjukban, amiből Csenőke Manó jól lakmározott.
Egyszer elcsent egy táskát, hogy újra jóllakjon. Mikor kinyitotta, meg- j lepődött, mert néhány szem meggy és egy szelet kenyér volt csak benne. Mikor megtudta, hogy a táska egy fiatal árva gyereké, fogta magát és elvitte az asztalos műhelybe. Ott kicserélte egy jó sok étellel megrakott táskára. Visszavitte az új vágathoz a teli táskát. Amikor a fiatal fiú kinyitotta a táskát meglepődött, de jóízűen megette, és sokkal jobban bírt dolgozni.
Az asztalos is meglepődött, mikor meglátta, hogy milyen kevés ételt tett neki a felesége. Amikor hazament össze is vesztek.
Csenőke ott maradt a bányában és még nagyon sok huncutságot vitt véghez a bányászok örömére, s néha bánatára.
Ríz gréta Hanna hét éves tanuló
Izsó Miklós Általános Iskola, Izsófalva
Felkészítő tanár: Zeleniné Kajái Orsolya
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1680 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
