| A KEMÉNY SZÉNFAL |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 22:49 | |||
|
A KEMÉNY SZÉNFAL
Dolgozott egyszer két ember a kurityáni szénbányában. Ez a bánya hosszú és sötét volt, keskeny vágatokkal.
Az egyik bányászt Sanyinak, a másikat Bélának hívták. Sanyi kapzsi és gonosz volt, Béla pedig jószívű és szorgalmas. Béla hiába dolgozott szorgalmasan, mégsem tudta megkeresni a kenyérre valót, mert kemény volt a szénfal. Mindig éhes volt, rongyos ruhában és lyukas gumicsizmabán járt dolgozni. Négy gyermeke éhesen várta haza.
Egy pénteki nap Béla felesége becsomagolta a férje elemózsiáját és elköszöntek egymástól, mint minden nap.
Béla elindult a bányába. Már várták a munkatársai és elindultak a kassal a föld alá. Lenn a karbidlámpa fényénél meglátta Sanyit, aki éppen bujkált a csillét rakodó munkatársai elől, hiszen nem akart dolgozni.
Béla megint elkezdte fejteni csákányával a kemény szénfalat, amikor a nevén szólította valaki. Csodálkozott, mert egyedül volt. Nézett jobbra, nézett balra, nem látott senkit. Amikor megfordult egy bányamanót látott, aki kicsi és mosolygós arcú volt. Azt mondta:
- Tudom, hogy kitartó vagy és szegény. Én segítek neked, gazdaggá teszlek.
Ekkor a bányamanó a varázspálcájával megsuhintotta a szénfalat. Erre a szénfal elkezdett omladozni. Az ember megrémült, de szerencsére hátra tudott ugrani a leomló szénfal elől. Megvizsgálta a csillogó fekete széndarabot, mert nem hitt a szemének. Meg akarta köszönni a bányamanónak a szenet, de az addigra eltűnt. Felpakolta a csillébe a szenet, majd kitolta a bányából. Ezután a bányamanó gyakran segített neki. A családjának mindig jutott már kenyérre való.
Amikor a lusta Sanyit leküldték a bányába a kemény szénfalhoz, a bányamanó neki már nem segített.
Schvirján Balázs tíz éves tanuló
Izsó Miklós Általános Iskola, Izsófalva
Felkészítő tanár: Zeleniné Kajái Orsolya
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1554 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
