| HAT MEG EGY TÖRPE |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 23:07 | |||
|
HAT MEG EGY TÖRPE
Egyszer volt, hol nem volt, még régen az Óperenciás tengeren is túl, volt hét törpe. Ők gyönyörű helyen laktak.
Az első törpét Morcongónak hívták. Hogy miért? Mert mindig mindenért morgott. Ha nem volt ez, ha nem volt az... A második törpe Lusti- Busti. Gondolom, te már tudod, miért. Mert hát Lusti-Busti naaagyon. lusta volt. A harmadik Kedvesteke, neki a kedvesség jutott. A negyedik " Kund volt, ő egy kissé bolondos. Az ötödik Erő-Merő, ő nagyon erős volt, de nem látszott rajta. A hatodik Margaréta, ő lány volt, kedves, ügyes, okos, szép... s megannyi jó tulajdonsággal volt megáldva.
Még élt egy törpe, de neki még nem volt neve, még meg kellett találnia. Ezért a törpék mindeme tanították, hogy előkerítse saját nevét, de addig is Fonkónak nevezték.
Szavamat ne felejtsem, ez a hat törpe bányász volt, így tervbe vették, hogy a hetedik törpét a bányászat tudományára is megtanítják.
A kis törpe mindent kipróbált, amit csak mutattak, tanítottak neki: halászott a Halmanó névért, de nem járt szerencsével; ugratott az Ugridimi névért, de ezzel sem jutott messzire; fára is mászott Fennkelte névért, s| mikor már majdnem sikerrel járt, leesett a fáról.
- Én semmire sem vagyok jó! - kiáltott fel Fonkó.
- Ne félj, egyszer majd csak előbukkan a neved! - biztatta Margaréta.
- Talán igazad van. - gondolkozott egy kicsit, és így folytatta:
- Ha a nevem nem bukkan elő, akkor én indulok a felkeresésére,
- Keresd csak, keresd! - és Margaréta sóhajtott egyet.
Fonkó elindult megkeresni a nevét. Útközben belebotlott Lusti- Bustiba.
- Hát te mit keresel itt? - nézte csodálkozva Fonkó.
- Lustálkodni jöttem. - felelte Lusti álmosan. És te mit keresel?
- Hááát, én a nevem. No, sietnem kell, Isten áldjon!
Fonkó továbbindult, minden zeg-zugot felkutatott, de a nevét nem találta. így teltek a napok, s Fonkó napról-napra egyre szomorúbb lett. á
Egy nap, a törpék bányászni indultak.
- Hahó! Ébredj, Fonkó, megyünk a bányába!- ébresztette Kund.
- Bányászni?! Mi a csoda a bánya, és ott mit kell tenni? - faggatózott a kis törpe.
- Majd meglátod, most igyekezz! - szólt kurtán Erő- Merő, és vállára kapta a szerszámokat.
- Gyere gyorsan, te is Lusti-Busti! - kiáltja Morcongó - ha nem sietsz, akkor sok baj lesz, és ha sok baj lesz, akkor...
- Jövök, na, jövök! - vágta félbe Lusti a mondatot.
Szép sorban mentek a bányába, s közben hangosan énekelték:
„Mi vagyunk a kistörpék. Szeretjük a mézecskét.”
Ennyi, mert csak egy köpésnyire volt a bánya.
Kedvesteke kiosztotta a szerszámokat, majd Fonkónak megmutatta, hogy kell bányászni, erre ő így szólt:
- Éééén csak az orromban tudok bányászni - de ezt már suttogta, s hátat fordított a törpéknek. Még szomorúbb lett. Ez sem neki való.
Hazafele már jobb kedvre derült, hisz mivel ö énekelt a legszebben, arra gondolt, hogy a neve Énekil. De hamarosan kiderült, hogy ismét tévedett, mert ha igaza lett volna, akkor egy fényes csillag a fejére száll. Amikor visszaértek, sírásba kezdett.
- Bár lenne nevem!
Nem adta fel. Másnap ismét elkísérte társait a bányába. Kénytelenkelletlen bandukolt, lógatta az orrát, nem is volt kedve énekelni. Próbálta összeszedni minden bátorságát és minden erejét. Hisz a bányászat nem lehet olyan ördöngős dolog... Belevágott. S ugye, ismeritek a kezdők szerencséjét!? Néhány csákánycsapás után felkiáltott.
- Jé, egy nagydarab fényes, csillogó, ragyogó kőre bukkantam!
És láss csodát, ebben a pillanatban egy csillag jelent meg a feje fölött. Megtalálta a nevét: Bányorgó.
Attól a naptól kezdve, Bányorgó már alig várta, hogy bányásszon..., most már a bányában.
Csutka-Daczó Zsanna tíz éves tanuló
Váradi József Általános Iskola, Sepsiszentgyörgy
Felkészítő tanár: Tankó Blanka
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1560 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
