| A HINTA |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 23:36 | |||
|
A HINTA
Történt egyszer, mikor is a régi időkben nagy keletje volt a bányász körökben a családoknak hazavitt vashintának. Bányászlakatosok készítették
ezeket a játékokat szalagcsapágy görgőkből és más egyéb alkatrészekből.
A szenet termelő bányászoknak is ugyanúgy szüksége volt ezekre a hintákra. Az volt a szokás, hogy bizonyos anyagi juttatásokért – pénzért,
pálinkáért készítették a lakatosokkal. Történetünk hőse is szeretett volna készíttetni egy ilyen hintát. Mondták is neki:
– Jól van Subrik bácsi, elkészítjük a hintát két liter pálinkáért.
Subrik bácsi ezen meglepődött és próbált alkudozni, hiszen szegény ember volt ő ahhoz, hogy ennyi drága italt szerezzen.
– De hát fiúk, én szegény ember vagyok!
A munkások menten rá is vágták:
– Subrik bácsi, akkor a szegény ember gyereke ne hintázzon!
A szegény ember szomorúan kullogott a bányába dolgozni. Az egyik vájatban találkozott a bánya jótevő manójával:
– Ne búslakodj, szegény ember, a te gyermeked sem marad hinta nélkül.
Menj haza, különb hintád lesz neked, mint bárkinek!
Subrik hitetlenkedve tért haza, ám az udvaron valóban ott állt egy különleges hinta. Kiáltott is a gyermekeinek. Azok boldogan vették birtokba
az új játékot és még máig is élnek, ha meg nem haltak.
Simon Dorina tizenkét éves tanuló
Izsó Miklós Általános Iskola, Izsófalva
Felkészítő tanár: Zeleniné Kajdi Orsolya
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1551 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
