| A MECSEK KOBOLDJAI |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 23:51 | ||||||
|
A MECSEK KOBOLDJAI
Volt egyszer egy nagy bánya Pécs környékén. Ebben lakott 7 kis manó: Zizi, Gagyi, Mici, Pompás, Álmos, Vigyor és Hámi. Egy nap békésen bányászgattak, amikor egyszer csak lámpafény ütött be a bánya nyílásán.
- Mi lehet ez? - kérdezte az egyik manó.
- Nem tudom! - felelte rémülten a másik.
Abban a pillanatban megláttak egy bányászt az ajtóban. A bányász nem látta őket, ezért nyugodtan beljebb ment.
A kis manók rémületükben kirohantak a bányából, de a férfi ezt sem látta meg. Estig megbújtak egy fa alatt, majd visszamentek, hogy még ott van-e? Amikor beértek a bejárathoz, nem hallották, ezért beljebb mentek. Nagyon megörültek, mert észrevették, hogy a férfi elment. Akkor már nem voltak ilyen boldogok, amikor odamentek a cuccaikhoz, mert minden tönkre ment. Bizonyára a bányász nem láthatta őket és rálephetett. A kis manók nagyon elszomorodtak. Nem tudták, hogy mitévők legyenek. De akkor lettek csak igazán szomorúak, amikor a férfi visszajött. Egész éjjel ott volt, de amikor reggel elment, kiesett valami a zsebéből. Ez az, amiből kiderült, hogy miért is volt itt pontosan. Ez a valami egy kincses térkép volt, és a bányász pedig itt kereshette a kincset.
A manók tanakodni kezdtek. Végül arra a döntésre jutottak, hogy megkeresik a kincset. De nem abban a bányában, mert ők arra a következtetésre jutottak, hogy a Budai-hegy legfelső pontján van. El is indultak hát, de merre? A térkép azt írta, hogy Buda felé a B 13-as ösvényen kell indulni, így is tettek hát. Mentek, mendegéltek, míg egy táblához nem értek. Ez állt rajta: 185 kilométer Budáig.
A manók tovább követték az ösvényt. Még húsz km-t gyalogoltak, amikor egyszer csak megálltak pihenni.
- Én elfáradtam, pihenjünk már - szólt Álmos fáradtan.
- Nyugalom, még 2 nap, és odaérünk, aztán a miénk a kincs felelte Pompás. - Pihenünk egy kicsit aztán tovább megyünk - tette hozzá.
Fél óra múlva tovább mentek. Út közben találkoztak egy rókával. A róka kérdezte:
- Hová mentek?
- Kincset keresni Budára!
- Mehetek veletek? - kérdezte a róka.
— Persze! — felelték
Majd tovább mentek, találkoztak egy farkassal, és ő is csatlakozott hozzájuk.
Elkezdett sötétedni és megpihentek egy barlangban. Reggel már korán indultak, mert hamar oda akartak érni. Nemsokára találkoztak egy táblával. Ez állt rajta:
A Budára tartók vágjanak le balra, az első ösvényre, a K3 ösvényre.
így is tettek. Ott azon az ösvényen találkoztak egy nyállal, és az is csatlakozott a bandához, így már tízen voltak, vagyis csak kilencen, mert Álmos álmos volt, és elaludt 500 méterrel odébb egy tölgyfa alatt. Sajnos vissza kellett menni érte. Mikor odaértek kicsit mérgesek voltak, de azért tovább mentek.
Mentek mendegéltek még a fák sűrűi között voltak se barlang, se íj semmi, amikor sötétedni kezdett. Nagy nehezen találtak egy nagyobb 1 odút, abban húzták meg magukat estére. Másnap nem kellett sokat mén- niük és hamar boldogok lettek, mert egy tábla állt előttük: 25 km Budáig. Mentek tovább nagyjából 20 km-t, amikor egy csodaszép látvány tárult a szemük elé.
— Ez Buda? — kérdezte az egyik kíváncsian.
— Szerintem igen — felelte egy másik.
- Ááá, én nem hiszem! — szólt egy harmadik -, habár lehet -, tette hoz- |l zá.
- Álljunk csak meg! - mondta Pompás, és egyszerre mindenki elhall- ] gátolt
- Ott egy tábla: Pest, és még hogy 200 méter a Petőfi hídig.
Alig mentek 150 m-t és egy gyönyörű látvány tárult a szemük elé, a Duna.
- Gyertek, menjünk át a hídon! Siessünk!
Át is menték a hídon, és már is ott voltak a Budai-hegy alján.
- Menjünk fel!
- De hogy?
- Hát felmászunk!
- És ha leesünk? - mondta. - Ez így túl veszélyes!
Alig hogy ezt megbeszélték, egy nyílásra lettek figyelmesek.
- Nézzétek, egy nyílás!
- Menjünk be!
- Itt egy felvonó!
- Menjünk fel vele!
Fel is mentek, és ott a Budai-hegység legmagasabb pontján, ott középen, pont ott volt a kincs. Nagyon megörültek. A kincset megragadták és elmentek egy barlangba.
Tanakodtak, mitévők legyenek:
- Itt maradjunk?
- Mit tegyünk?
Eddig a Mecsek volt az otthonunk, most már a Budai-hegység.
Máig is ott élnek, ha meg nem haltak, vagy nem jött egy másik bányász.
Itt a mese vége, foss el véle! Aki nem hiszi, jáijon utána!
Somogyi Péter tizenkét éves tanuló
Szieberth Róbert Általános Iskola, Pécs
Felkészítő tanár: Barics Margit
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1492 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
