| A NAP RAGYOGÁSA |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 23:59 | ||||||
|
A NAP RAGYOGÁSA
Egy téli napon történt az egész. Talán december közepe táján. A hó már belepte a poros utcákat, kerteket, házakat, még azon a bizonyos kis házon is trónolt egy kis hókupac, ahol a kis Philipé kisasszony lakott.
Philipé egy nap felkelt, s az ablak felé szaladt kíváncsi tekintete, mert valami különöset észlelt. Nem kelt fel a Nap. Gyorsan belecsúsztatta fagyos lábait a kis nyuszis papucsba, s a hideg ablaküvegre nyomta láztól égő arcát. Könnybe lábadt szemekkel fésülte át a tájat, de sehol sem találta a Napot. Amerre csak nézett, hó és jég uralkodott, még a kis templom tornyán is ékesedett egy kevés.
Gyors mozdulattal kirántotta a ruhásszekrény ajtaját, s elkezdte magára kapkodni azt, ami éppen keze útjába került. Felvette a nagynénjétől kapott kötött blúzt, a piros nadrágot, és kirohant az előszobába. Itt a kiscsizma került lábaira, utána a kabát, a kockás sál meg sapka.
Kiszaladt a csattogó hidegbe, és életbevágó elhatározásra jutott: megkeresi a Napot.
El is indult. Ahogy ment, mendegélt, egyszer csak beért egy akácerdőbe. Egyre beljebb és beljebb merészkedett, míg végül észrevette, hogy már nem találja a kiutat, sikeresen elvesztődött. Kétségbeesésében leült az erdő közepén egy farönkre. Körbenézett, hátha lát valakit, de senki sem volt az erdőben. Csak a mókuska tömte a kis pofáját az eddig elrejtett makkal, a nyuszi épp most ugrott ki a bokorból, hordva a fehér báli ruháját, és az egyik ágon egy gömbszemű bagoly figyelt. Egy pillanatra farkasszemet néztek, mindaddig, amíg valami fényes sugár bele nem ragyog gott szemébe.
Óriási sikollyal kelt fel a rönkről, mert Philipé tudta, hogy ez csakis a Nap lehet, a legjobb barátja.
Szökdelő lábakkal indult el a fény irányába. Ahogy így rohant, csússz pikk, puff, belezuhant egy mély gödörbe. Sötét volt, hideg volt, félt is egy kicsit, no meg a kötött blúz is kezdte beengedni a hideget, a kis csizma szaladás közben megtelt hóval, a sárga sapka pedig leesett a fejéről.
Elkezdett viszketni az orra belseje, hopp, máris leesett egy égető könnycsepp a megfagyott piros kis orcájáról. Úgy érezte, mintha ez a könnycsepp egyszerre simogatná és bíztatná őt, így hát elindult egyre beljebb. Egyszer csak észrevette, hogy ez egy barlang.
Ahogy a barlangban beljebb ért, valami fényes világított. Philipé bizonytalan volt, de követte ösztöneit, és látta, hogy egy fáklya az. Erős, meleg fénye megvilágította arcocskáját. Úgy érezte, mintha megfogná és magával vinné a bánya mélyébe. Itt valami érdekes hang szűrődött ki. Valami ilyen:
Kipp-kopp, száz kis koppantás,
Kipp-kopp, két kis manó ás.
Ej hó, ej hó, még dalolni is jó.
Közelebb merészkedett, s hát hét kis törpe csákánya tördelte a barlang falát. Ahogy meglátták Philipét, megálltak a kopácsolással, és kíváncsian néztek rá.
- Nem akarok nektek rosszat, Philipé vagyok! - mondta magabiztosan.
- Szervusz, Philipé, mit keresel itt, tán nem a kincsünket? - kérdezte gyanakodva a legidősebb, Kurka.
- Nem, nem, csak bepottyantam ide - válaszolta halkan.
- Na, jól van. Mi vagyunk a bányamanók, és ez itt a bányamanók városa. Ö itt Piper, itt meg Csiper, no meg a testvére Kurukoru, testvére meg Jocsip, neki meg Bambó. Bambó nagybátyja Zsisog, én meg Kurka vagyok.
Philipé kicsit összezavarodott a sok név hallatán, de mivel furdalta a kíváncsiság, ezért gondolta mégis megkérdezi:
- Ki tudtok engem juttatni?
- Ki, de meg kell, hogy kerüljük a barlangot, ez által be is tudjuk mutatni a városunkat - válaszolt Piper szelíden. Ő volt a legkisebb törpe. Talán Philipével egyidős.
- Jó, nagyszerű - csillogtak a kislány szemei.
- Na, irány! - válaszoltak mindannyian.
Elindultak, a bányamanók egy kis fénylő szobába vezették Philipét. Tele volt ajtókkal ez a szoba. Philipé egyszer csak vakító fényességet vett észre kiszűrődni az ajtók küszöbén.
- Hiszen ez a Nap, megtaláltam! - kiáltott örömmel Philipé, miközben megragadta az egyik ajtó kilincsét, és már ki is csapódott az ajtó.
Philipé csalódottan állt az ajtó küszöbén, amikor meglátta, hogy, amit az előbb még a Napnak hitt, valójában falban lakozó kis drágakövek, melyek úgy fénylettek, hogy majd megvakult tőlük. Odarohant a fénylő falhoz, nekitámasztotta mindkét kezét, és eleredtek könnyei, nem tudta megfékezni útjukat, csorogtak lefele láztól égő arcán. Ekkor Piper így szólt:
- Nézzétek, hisz ő az... nézzétek a drágakövek...
A bányamanók ámuldozva nézték, ahogy a falban lakozó drágakövek csak úgy potyognak ki a falból. Még Kurka is eltátotta a száját, pedig öreg manó volt ő, látott már egyet s mást.
Philipé a nagy ámuldozás zajára abbahagyta a zokogást, letörölte kötött blúzának ujjúval könnyeit, és nem hitt a szemének.
- Mi történik? - kérdezte ámulván a manók fele fordulva.
- Te vagy az, akire rég vártunk. Tudod, sok-sok manóévvel ezelőtt egy gonosz óriás elátkozott minket. Temérdek kincsünk volt, de bármennyit is dolgoztunk, sehogy sem sikerült kibányászni őket. Az óriás azt mondta, hogy csak akkor sikerül kezünkben fognunk egyetlen egy drágakövet is, ha valaki tiszta szívvel és lélekkel küzd meg céljaiért.
Philipé még mindig zavarodottan állt a manók előtt.
- Te vagy az, aki könnyeiddel megpuhítottad még a legmélyebb bánya falát is. - szólt közbe Piper. - Mit kérsz cserébe?
- Hiszen én nem is akartam... nem gondoltam, hogy.. .én.,.én - Philipé újból könnyeivel küszködött. Nemsokára összeszedte magát, és így szólt:
- Én csak a Napot kerestem, amikor bepottyantam hozzátok.
- A Napot? - kérdezték huncut mosollyal az arcukon a manók.
- Hiszen azt nem kell keresni, menj szépen haza, meglásd, mire hazaérsz, már ott vár rád a szobád ablakán - szólt bölcs hangján Kurka.
Philipé most már bátran és határozott léptekkel indult ki a bányából.
-Philipé, Philipé! Kelj már fel!
- Anya? — kérdezte Philipé meglepődve.
- Kislányom, siess, elkésel az iskolából!
Philipé kissé szédelegve kelt ki az ágyból, de ahogy megdörzsölte szemeit, az ablakhoz futott, és széles mosollyal tekintett végig a napsütöt- te tájon. Nagynénjétől kapott kötött blúza, piros nadrágja, kockás kis saljai csak úgy fiirdött a fényözönben.
Besenyei Dorottya tizenhárom éves tanuló
George Cofbuc Általános Iskola, Marosvásárhely
Felkészítő tanár: Lészai Ildikó
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1574 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
