Beléptünk a háborúba, s ez sok mindent megváltoztatott, nem a megszokott rend szerint éltünk. A DGT a háborúig a kor kihívásainak jól megfelelt. Az al­kalmazottak kiszámíthatták jövőjüket, akár fizikai, akár műszaki dolgozók vol­tak.

A háborúval megváltozott a környezet, akadozott az ellátás, megváltoztak az emberek. A DGT történetébe 1938-ban az Anschluss után közvetlenül is bele­szólt a háborús politika. A DGT és az iskola a fasiszta Göring művek tulajdo­nába került. Egy új típusú hadi gazdálkodás kezdődött, amely kizsarolta a me­cseki bányákat. Az eddig fejtésre előkészített szenes gurítókból kirabolták a fejthető szén mennyiséget. A további működtetésre semmilyen előkészítés nem történt, vagy csak éppen annyi, amennyi feltétlenül szükséges volt. A hadianyag gyáraknak nagyon sok szénre volt szükségük, ezt nagy részben a mecseki szén­bányák biztosították. Ebben az időszakban, 1938 után a bányászok élete egy kicsit jobb lett, mert szükség volt a szénre, és ezért a hatalom a háborús időszak ellenére a bányászoknak igyekezett jobb ellátást biztosítani. Nem tudom a ked­ves olvasó emlékszik-e, tudja-e mi volt a Hitler szalonna? A németek - ha jól emlékszem - marmeládénak hívták. Ez egy késsel vágható, mindenféle gyü­mölcsből készült, édes, kicsit fanyar ízű gyümölcsíz volt. Én is szívesen ettem, kicsit hasonlított a birsalmasajtra.