MUNKÁS KEZDETI ÉVEK

A felvételi előfeltétele egy év szakmai gyakorlat volt. Ezt István-aknán a laka­tos műhelyben töltöttem le.

Különlegessége ennek az volt, hogy apám volt a művezető. Amikor elkezdtem a munkát, első nap behívatta a lakatos barátait és engem. Ott közölte velük, hogy én itt nem a fia vagyok, csak egy tanuló. Megkérte őket, hogy egy év alatt tanítsák meg a szakmát. Kézről kézre adtak, nem volt kímélet. Elsőnek a Szarka Misi bácsi keze alá kerültem, ő volt a szakmában a legjobb. Sokat tanultam tőle, aminek később sokszor hasznát vettem. Nagy gépeket javított, amelyek a bánya működését nagyban befolyásolták. Szigorú mester volt, velem sem tett kivételt. Nekem kellett a légmozdonyok kipufogó tartályát tisztítani, a benne leülepedett szénporos, büdös, vizes latyakot (amibe még a mozdonyvezetők is belepisiltek) kimerni, így ez rettentő koszos, nemszeretem munka volt.

A kovácsmesterséget elsősorban a barátom apjától, Keller Jakab bácsitól ta­nultam. Belekóstoltam a bádogos munkába is, sőt esztergálni is megtanítottak. Ez volt a legnehezebb, mert a fő kritikusom apám volt, akinek ez volt a szakmá­ja. Szokás volt, hogy az újonc inasokat felavatták, így engem is. Engem elküld- tek a kompresszor házba kanyarkulcsért, ott már vártak, továbbküldtek másho­vá. Az öreg inasok, akikkel együtt jártam általános iskolába már előre mondták, hogy kitolás az egész. Ezért én egész nap napoztam, csak a műszak végén men­tem vissza, mondtam, hogy nem találtam. Apám fogadott és nevetve mondta: ugye mondtam nektek nem fogtok ki rajta! Ő sem tudta, hogy iskolatársaim súgtak.

A gyakorlati év vége felé átirányítottak a bányamentő állomásra, Dézsi Gyu­lához, aki a mentőállomás műszaki technikusa volt. A bányamentéshez mentő­autót kellett építeni. A bánya vezetése szerzett egy németek által elhagyott, ha jól emlékszem egy nagyon erős Studebekker típusú személyautót. A baj azzal kezdődött, hogy a műhelyben használt szerszámok withworth (angolszász mér­tékegység) rendszerűek voltak, míg az autó alkatrészeihez metrikus szerszámok kellettek. Ezeket nekem kellett a withworth rendszerű szerszámok átalakításával megoldani. Itt vettem először hasznát az eddig tanultaknak. A mentőállomás technikusa igen precíz ember volt. Nem fogadott el félig jó munkát, így egyes folyamatot addig kellett ismételni, amíg az tökéletes nem lett. Sokszor gondol­tam rá az aktív évek alatt, milyen jó, hogy ilyen precíz ember mellett dolgoz­tam, mert megtanultam precízen dolgozni. Élveztem, hogy a kezem alatt létre­jött valami jó, valami szép, valami új, aminek haszna van és hasznos tagja va­gyok a társadalomnak. A mentőautó bányász módra készült. A vasas munkával nem volt baj, azt szakszerűen megcsináltuk. A futómű, a motor, az alváz rende­sen karban lett tartva. A baj a karosszéria építéssel kezdődött. A karosszériát fából asztalosok építették, mindent bányász módra, jó erősre, strapabíróra csi­náltak, ezért a mentőautó igen nehéz lett. Amikor az első próbautat csináltuk rájöttünk, a mentőautó építés nem csak akarat kérdése, az egy külön szakma. A mi autónkat ilyen karosszériával még a bicikli is lehagyja. A sérült, ha menni tudott, gyalog vagy futva előbb ért volna az orvoshoz, mint ezzel a mentőautó­val. Olyan volt, mint a pécsi villamos, az is, ha valaki sietett, gyalog előbb ért célba, mint villamossal.

A mi mentőautónk nagyon nehezen gyorsult, és a súlya miatt nehezen állt meg. Könnyű, vékony anyagokból újat kellett csinálni. Így már alkalmas volt mentésre. Használtuk is, megtette a magáét, de pár év után lecserélték egy igazi gyári mentőautóra.

Nehéz volt megszokni a más, idegen környezetet, a korán kelést, a munkába menést és egyáltalán a munkát. Munkakezdés előtt át kellett öltözni, ezért ott­honról időben el kellett indulni, hogy hat órára a műhelyben felvehessem a munkát. Amikor „fújtak” már ott kellett lenni. A bányánál a munkakezdést, a reggeli, ebéd időpontját és a munka végét kürtszó jelezte. Ez nagyon hangos volt. Az István-aknai kürtszót még Hősök terén is jól lehetett hallani. A munká­soknak egy öltöző és fürdő állt rendelkezésre. Külön tartották a tiszta ruhát, és külön a munkaruhát. Erre a célra egy fogassal ellátott láncos szerkezet állt ren­delkezésre, a Henga, melyet a plafonig fel kellett húzni és lelakatolni. Ötletes megoldás volt, mert kis helyen sok ruha fért el, a munkaruhák a melegben még meg is száradtak.

István aknai feladataim közé tartozott a hengák javítása is. Ez a nagyon nem szeretett munkák közé tartozott, nem szívesen csinálta senki, mert veszélyes volt. A hengák felső csigái egy acélszerkezetű pódiumra voltak függesztve, körülbelül 6 méter magasan. A sorok között, amelyek kb. 1-2 méterre voltak egymástól csak deszkákon lehetett közlekedni. Mindenkinek két deszkája volt. Egyik, amelyen feküdt, a másik amelyet előre tolt. Ráadásul a munkaruhákról a szénpor vastagon rárakódott az acélszerkezetre. Ide csak fiatal, nem szédülő inasokat lehetett küldeni, azokat is csak párosával. Nekem a Grósz Anti volt párom. A biztonsági öv használata elő volt írva, de attól nem lehetett haladni, mi meg virtusból nem is törődtünk vele. Mire végeztünk a munkával a szénpor­tól feketébbek lettünk, mint az ördögök.

Ez azonban nem mindig volt így. Kezdetben a bányászok szénporosan jártak haza, csak a DGT idejében változott meg a helyzet, mert új fürdők, öltözők épültek.

Amíg István-aknára értem az minden nap, oda-vissza fél-egy óra gyaloglást jelentett, Riglin, Judenburgon, Ferenc-aknán, a láncpályán keresztül. Nem vol­tam egyedül, mert Hősök teréről minden bányász ezt az utat járta be minden nap, télen, nyáron, esőben, hóban egyaránt. A meszesi és szabolcsfalusi bányá­szoknak könnyebb dolguk volt, mert a szenet szállító vasútvonalon a bánya személyszállító vagonokat állított be, melyek munkakezdéskor közlekedtek. A felszabadulás után ez megváltozott, már nem kellett gyalog menni, autóbuszok szállították munkába a bányászokat, sokkal könnyebb lett a munkába járás.

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Elolvastam és elfogadom a felhasználás feltételeivel Használat szempontjából

Küldés Előnézet