| BÁNYATELEPI BÁLOK |
| 2019. Június 05. Szerda, 22:39 | |||||||||
|
BÁNYATELEPI BÁLOK
A bányatelepen farsang idején minden valamit magára adó szervezet minden évben megrendezte a maga farsangi bálját. Nagyon sok munka előzte meg egy bál megrendezését. A tánctermet előre ki kellett bérelni, zenekart szerezni, rendezőket állítani, akik a bál ideje alatt a rendre felügyeltek. Mindezek fontos dolgok voltak. A rendezők kiválasztása nagy gondosságot igényelt, mert tőlük függött a bál rendje. Az ő feladtuk volt a randalírozók, a részegek észrevétlen eltávolítása. Minden Egyesületnek bejáratatott, saját rendező gárdája volt. A bálok rendszerint a Bányai féle táncteremben kerültek megrendezésre: többek között a Mentő bál, a Tűzoltó bál, az Iparos bál. Ezek közül is a legrangosabb mindig a Mentő bál volt. Ezeken rendszerint megjelentek az aknákat vezető műszaki értelmiségiek is.
Ezek mind olyan események voltak, amelyeket minden évben megrendeztek, s amin illett ott lenni. A bányatelep lakosai közül sokan vettek ezeken részt, készültek is rá. Egy ilyen bál egyben családi bemutató is volt. Itt mutatták be a családok eladó lányaikat, itt mutatkoztak be a vőlegény jelöltek. Nővérem is itt mutatkozott be. Nagyon szép lány volt, anyám büszkén mesélte a bemutatkozása sikerét: sokan kérték fel táncolni az est folyamán.
A Kolarek-féle vendéglőben is rendeztek mulatságokat, azonban ezek kevésbé voltak látogatottak.
Múltak az évek felnőttünk: a gyerekekből fiatal emberek lettek. A középiskolások már megnézték a lányokat, társaságba, táncolni jártunk. Ennek feltétele a tánctudás volt. Sok fiatal lány, fiú iratkozott be, és járt a Stipics tánctanár vezette tánciskolába. Én is ott tanultam táncolni. Nála még a kimondottan botlábú tanulók is úgy-ahogy megtanultak táncolni, igaz némelyik csak a kályhától tudott elindulni. A tánciskolában nem csak a tánclépéseket tanultuk meg, hanem a tánctermi viselkedés szabályait is. Egy-egy tánctanfolyam több hétig tartott melyen mindig megfelelő öltözetben illett megjelenni. Akkoriban, ha jól emlékszem, a keringő, slow fox, a tangó és az angolkeringő volt a tánctudás alapja. A tanfolyam mindig Koszorúcskával zárult. Ezen a lányoknak kisestélyiben, a fiúknak öltönyben illett megjelenni.
Akkoriban valamilyen jeles nap mindig bállal zárult. Ezeken a bálokon mindig meghatározott szabályok szerint vettünk részt. Ma már ezek a szabályok nevetségesnek tűnnek.
A lányok csak a mama kíséretében jöhettek a táncmulatságra, még akkor is, ha a lánynak komoly udvarlója volt. Ezeket a lányokat nem volt szabad lekérni, csak akkor, ha az udvarló barát volt és megengedte. A táncoló pártól a lányt lekérni, elkérni, csak egyszer illett. A táncolni vágyó fiúk a „majomszigeten” a táncterem közepén tartózkodtak, innen szemelték ki a táncpartnert. A szabad lányoknak az anyjuk mellett volt a helye, innen kértük fel őket. A csúnyább lányokat nem kérték fel, ezek a lányok az akkori köznyelv szerint „petrezselymet árultak”. Ez nagy szégyen volt a családnak, ezen mindig a Mama, vagy a rokonság próbált segíteni. Még a mulatság előtt megkérték a kiszemelt fiút: kérje fel a kislányt táncolni. Ez elég gyakran házassággal végződött...
Ilyen felügyelet mellett nehéz volt a lánnyal kettesben maradni, és beszélgetni, de meg lehetett oldani: sétálni mentünk a kinti levegőre. Ismertünk pár olyan lányt, akit nem kellett sokat kérni egy kis beszélgetésre.
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 2601 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
