| TAVASZI SZERENÁD |
| 2019. Június 05. Szerda, 22:46 | |||
|
TAVASZI SZERENÁD
Tavasszal szokás volt a lányoknak szerenádokat adni. Ilyenkor a lány kedvese összeszedte a barátait és valamilyen szívhez szóló dalt énekeltünk a lány ablaka alatt. Ha a szerenád tetszett, mert attól kapta, aki kedves volt neki, akkor az ablakában gyertyát gyújtva jelezte megköszöni és elfogadja a szerenádot. Mi is örültünk, hogy nem jöttünk hiába. A szerenádhoz fel kellett készülni, a dalt meg kellett tanulni. Ez rendszerint egy kis ivászattal járt együtt. Ha a tanulás nem volt sikeres, megismételtük, kicsit berúgtunk, de a dalt megtanultuk. Volt olyan esetem is, amikor szerenád előtt is egy kis bátorságot öntöttünk magunkba és a dal nem úgy szólt, ahogy kellett volna: egy szólam helyett több szólam szólt. Ilyenkor egy vödör vizet kaptunk a nyakunkba, de ez csak egyszer fordult elő, mert a család örült annak, hogy a lányuk szerenádot kapott. El lehetett vele dicsekedni. Volt egy emlékezetes esetem. A Postasorban szerenádoztunk. Az ablak alatt el volt ásva egy vizes hordó tele esővízzel, letakarva deszkával. Mi ezt nem tudtuk, és sötétben nem láttam. Én álltam deszkán, alig kezdtünk énekelni, a deszka beszakadt, belestem a hordóba, de becsülettel végig énekeltük a dalt. A szerenádot elfogadták. Engem és a többieket behívtak szárítkozni, megvendégeltek bennünket egy kis pálinkával, hogy meg ne fázzak. Nem is sajnáltam, hogy vizes lettem. Esetünk valahogy kitudódott, híresek lettünk tőle - az egész telep rajtunk nevetett! Tanulság: szerenád előtt érdemes felderíteni a terepet. A baráti társaság még sok helyen adott szerenádot, de többet ilyen hiba nem fordult elő. Heten voltunk barátok. A barátaim között természetes volt, hogy mindenkinek a kedveséhez elmentünk szerenádot adni. A kedvesek időnként változtak, így bejártuk az egész vidéket. Jártunk egyszer Pécsbányán is, s ezt nem minden veszély nélkül hajtottuk végre. Ez főleg akkor volt veszélyes, ha a kislány egy pécsbányai fiúnak is tetszett. A pécsbányai fiúk nem tolerálták, hogy behatoltunk az ő területükre, és tettek is ellene. Ez a szerenád verekedéssé fajult, a barátom meg hoppon maradt. Szegényt győztük vigasztalni, hogy más kislány is van a világon. Soha sem derült ki, honnan tudták meg mikor és kihez megyünk.
Legnagyobb ellenségeink mégis a házőrző kutyák voltak. Eleinte tapasztalat híján, nyomunkban a kutyákkal elfutottunk. Később megsúgtuk a mamának, vagy a rokonságnak, hogy mikor jövünk. Ilyenkor nem csak a saját kutyájukat, hanem még a szomszédok kutyáit is bezárták. Lesett a család, és lestek a szomszédok is. Egy-egy szerenád a környéken napokig téma maradt. Akkor fiatalok voltunk, de erre még ma is jó érzéssel gondolok vissza.
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 2582 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
