| LUFTKOLONI UTCANEVEI |
| 2019. Június 05. Szerda, 23:31 | |||||||||
|
LUFTKOLONI UTCANEVEI
A bányatelepi úthálózat elnevezését az ott található létesítmény határozta meg. Különlegességét az adta, hogy az utca jobb és baloldalának esetenként külön neve volt.
Így volt a már említett Tűzoltó sor a tűzoltó szertár miatt, ma Tűzoltó utca.
Mozi sor, Iskola sor a Kobold Bió mozi, az Iskola miatt, ma Török István utca.
Pék sor, ahol a Schönig pékség működött. Igen finom volt a kiflijük. Ide inkább a szegényebb lakosok, vagy a közelben lakók jártak. Mi a Szeppert péket részesítettük előnyben. Ők a Margit utcában dolgoztak. Különbség a két pékség között nem volt, mindkettő értette a szakmáját.
Csermák sor, ahol egy ilyen nevű tisztviselő lakott. Ma a két sort Pék utcaként ismerjük
Óvoda sor, ahol az óvoda működött, ma Óvoda utca.
Orvos sor, ahol a Nusser doktor rendelt. A DGT - elvei szerint - minden területen a legjobbakat alkalmazta, így az itt praktizáló orvosok szakmájukban kiváló szaktekintélyek voltak.
Ő is, és utódja Siklósi doktor is. Az orvosnak volt egy asszisztense Takács Emil, egy nagyon büszke, fennhéjázó személy. Nagyon lenézte a bányász betegeket, a rendelőben úgy is fogadta őket. Úgy tudom semmi egészségügyi képesítéssel nem rendelkezett, állítólag szanitéc volt, csak azt tudta, ami az orvosok mellett rá ragadt. Ő jelentette ki egy gyűlés alkalmával, hogy „mi orvosok” sokat teszünk a lakosságért. Erre a részvevők harsány nevetésben törtek ki. Rajta is ragadt a „mi orvosok” csúf név, annyira hogy még most is emlékszem rá. Sokszor csúfolták érte. Így is szólították.
Csendőrsor (ma Gorkij utca), mert az egyik itteni épületben volt a csendőrség székhelye. A csendőrség feladata volt a rend fenntartása. Jellegzetes, számomra mogorva emberek voltak. De tekintélyt parancsoltak, amikor egyenruhában, kakastollas kalappal, karddal, szuronyos puskával a vállukon megjelentek. Párosával járőröztek. Ha három embernél több beszélgetett, már rájuk szóltak, hogy emberek ne gyülekezzenek! Ez elsősorban a sztrájkok időszakában volt jellemző.
Az utca másik oldalát Kisztihand sor-nak hívtuk, mert ezekben az épületekben csak tisztviselők laktak, ami akkor rangot jelentett.
A Margit utca nevét nem tudom honnan kapta. Itt lakott a telepi bábaasszony, a Lasznik néni, a Nene. Pirospozsgás, tevékeny, örökmozgó asszony volt, akit mindenki ismert, unokája, a Cina velem járt iskolába. Sok gyerek világra jöttét segítette, többek között az enyémet is.
Nem lenne teljes a felsorolás a Hatház sor, a Háromház sor, és a Kétház sor megemlítése nélkül. Ezekben is bányászok laktak. A Hatház mellett vezetett le az út Riglibe.
A házakat - emlékezetem szerint - számozásuk alapján különböztették meg. A postai leveleket is így címezték, bár a postás mindenkit ismert és számozás nélkül is megtalálta a címzettet. A Sorok ma már más néven, a térképen utcaként szerepelnek.
A Sorokhoz rendes úthálózat is tartozott. Ezek portalanított, zúzalékköves utak voltak, melyet a bánya tartott karban. Esetenként megjelent a kátrányos kocsi, melyből melegített folyékony kátrányt szórtak az úttestre. Erre terítették a zúzott követ és kézi hengerrel lehengerelték. Nagy melegben az új kátrány feljött a zúzalék tetejére, ha valaki nem figyelt csapdába esett.
Ilyen borítása volt az akkor még Magyarszéki útnak nevezett országútnak is. Magyarszéket és Pécset kötötte össze. Ez volt a bányatelep legfontosabb útja. Itt sétált vasárnap délutánonként a bányatelep apraja, nagyja. Itt nézhettük meg a séták alkalmával az eladó lányokat, a lányok meg a fiúkat. Itt sétált bandába verődve az ifjúság is. Itt sétáltam barátaimmal együtt én is. Itt volt a szülői mustra, felmérése a lehetőségeknek, és az óhajoknak. Itt kerültem a hálóba én is. Bár a kislányt már régebbről ismertem, sőt Miskolcon találkoztam is vele, de itt fordult komolyra az ismeretség. A sétából randevúk lettek, beszélgetések, egymás megismerése, végül házasság.
A séta általában a futballpályától a Bányai vendéglő mellett a postáig, illetve a Kolarek vendéglő mellett, a Margit utca és a Pécsbányára vivő útig, a Keresztig tartott. Ez több fordulót jelentett, fel-le sétáltunk. A családok esetenként bebenéztek valamelyik vendéglőbe is, szomjat oltani. Itt találkoztak, megbeszélni a hét eseményeit. Ezek a séták elmaradhatatlan részei voltak a bányatelep életének. A sétának nem volt akadálya az országút forgalma sem, mert nem közlekedett, vagy igen-igen ritkán valamilyen jármű. Nekünk, fiataloknak viszont egész évben játszóteret, találkozási lehetőséget adott. A kisebbek nyáron rolle- roztak, télen szánkópályának használták. Nehezebb szánkóval, több személlyel majdnem a Bánomi útig is el lehetett jutni, esetenként kb. 1 km volt.
A telepszerű építkezés következtében a bányák területén önálló települések, városrészecskék jöttek létre, amelyek csak lazán kapcsolódtak Pécs városához, a városi viszonyokhoz és önálló egységet képeztek. A bányászat révén Pécs rohamos fejlődésnek indult. A negyven ezres kisvárosból nagyváros lett. Lakóinak száma tízszeresére nőtt. Sajnos a város mai vezetői gyakran elfelejtik, hogy honnan indult a fejlődés, és a bányák révén mivé lett. Most lehet igazán érezni, hogy a bányászat megszűnése milyen jövedelem kiesést okozott a városnak, és a pécsi polgároknak. A bányászat megszűnését Pécs még ma sem tudta kiheverni. Lehet, hogy a jelenlegi állapotért a városvezetés csak részben felelős.
A nagyobb kolóniákon, így a szabolcsin is a DGT nagyobb figyelmet fordított a parkok kialakítására. Így jött létre a Promenád, vagy más néven a Sétatér. Ez eredetileg egy bozótos, elhanyagolt terület volt, amit utakkal ellátva sétatérként használtunk. Nekünk, gyerekeknek egy kiváló játszótér volt fogócskának, bújócskának.
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 2422 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
