BÁNYÁSZ EMLÉKMŰ - HŐSÖK TERE

2019. Június 05. Szerda, 23:43

BÁNYÁSZ EMLÉKMŰ - HŐSÖK TERE

A DGT vállalat megemlékezve az első világháborúban elesett bányászokról egy hősi emlékmű felállítását határozta el. Ekkor készült a tér rekonstrukciója is. Az eredetileg bokros, ligetszerű terület helyét egy rendezett tér váltotta fel. Ez már méltó keretet adott a bányász emlékműnek. A mai Hősök-terei kialakításra 1938-ban Angyal László tervei alapján került sor.


	A Hősök tere építése Schaller Károly fényképe

Az emlékművet Szomor László tervei alapján a Zsolnai Gyár készítette el 1936-ban, de felállítására és felavatására a második világháború kitörése miatt csak 1938. június 9-én, csütörtökön hatalmas ünnepség keretében került sor. Az ünnepségen megjelentek az egyház, a város, a DGT képviselői mellett a politikai élet, a Göring művek képviseletében a náci párt vezetői is.

Az emlékmű anyaga sómázas pirogránit, melyet kőből épített posztamensre helyeztek el. A szobor érdekessége, hogy alakjait szabolcsi bányászokról mintázták. Mind a bányász, mind a katona itt élő bányász volt.

A bányászok számára ez az emlékmű évtizedek óta szent és sérthetetlen volt. Az élet viharai megkímélték. Nem öntötték le festékkel, nem rongálták meg. Az átvonuló hadseregek sem tettek kárt benne.


	A szobor az avatás napján Schaller Károly fényképe


	A szobor - ma

A különböző politikai időszakok mindig elismerték az emlékmű ikonikus jellegét. Csak a múló idővel nem bírt.

Az elmúlt közel 80 év alatt nagyon leromlott az állapota, fel kellene újítani. Remélem rövidesen lesz egy központi akarat, a város nem hagyja elveszni azt az értéket, aminek Pécs nagyvárosi rangját köszönheti.

Amikor 80 év után ismét végig jártam, végigjártuk Sebestyén György fiatal fotós barátommal fényképezni a könyvben szereplő helyeket, minden másnak tűnt. Emlékeimben a nagynak ismert távolságok kisebbek lettek. A keresett helyet nem találtam, vagy elbontották, vagy más épült a helyére. Az épületek is velünk együtt megöregedtek, és ha nem volt gazdája ma romokban hever.

Ez meg is látszik néhány képen, hiszen ezeket most kaptuk lencsevégre. A fiatal éveimnek már nyoma sincs, rájöttem nélkülem is megy az élet tovább. Mások lettek a lakók, a szokások, már eltűnt a bányavidékre jellemző szén szaga is.


	A szabolcsi bányákban életüket vesztettek emléktáblája

A bányamunka nem tartozott soha a könnyű tevékenységek közé. A föld alatt a bányásznak számos veszéllyel kellett szembe néznie. A víz, a gáz, a kőomlás, a tűz veszélye mindig ott lebegett a feje felett. Azok, akik ennek tudatában mégis lementek dolgozni és az életüket áldozták igazi HŐSŐK voltak, tiszteletet érdemelnek.

Ez a Hősök-terei Emlékkő is a bányászság tiszteletét fejezi ki. Fejet hajtunk előttük, mindig emlékezni fogunk rájuk!

Hősök terei életem, érettségi után lezárult, életemnek egy új fejezete kezdődött. Az elkövetkező években egyre kevesebbet tartózkodtam otthon, egyre kevesebbet tudtam a Hősök terén zajló életről, még a nyári szünetek egy részét is az otthonomtól távol töltöttem. Az Almamáterrel való kapcsolatom azonban nem szakadt meg teljesen. Rendszeresen hazajártam, találkoztam régi barátaimmal, szüleimmel, akik elmondták az új eseményeket, így a régi hazám mindig képben maradt. Megtudtam ki mikor nősült, kit vett feleségül. Ki sérült meg munka közben a bányában. Milyen ünnepségek voltak, és az hogyan sikerült. Kinek született gyereke, és hogy a Pernecker Zolit elvitte a rendőrség az elektromos gitárja miatt. Ebben részben én is érintett voltam, fejlesztésében én is részt vettem. Kiderült nem történt bűncselekmény, Zolit felmentették. Nagyon sokáig fájt az elválás, de mint ez az írás is tanúsítja, én még mindig itt vagyok otthon, még mindig Hősök tereinek érzem és tartom magam. Manapság is, ha néha arra járok, eszembe jutnak az elmúlt évek, a barátok, a szomszédok, akiket ma már hiába keresek. A sétám során ritkán találkozom ismerőssel, vagy én nem ismerem fel a régi ismerőst, barátot, szomszédot. Van, aki szerbuszt köszön, de nem tudom kicsoda, megöregedett, megváltozott.