Szénszabdalt virágok   Gyom benőtte hatos akna múlt fáján kúszik ködfalra. Csikorgó csilléken szállnak, szénfalon tört véres árnyak. Félhomályból arcom tűnik, omlásban lelkemet gyűrik. Bányák nyomát összesöprik, szakadt szélben összetörik.   Látok szétfagyott almafát, s varjak szálló fuvallatát, csőrükben a márka pléhem s szénből kiizzadott bérem. Állok kezem szivárványán tenyér élnek szűk párkányán. Föld alól bányászok jönnek, folyton jönnek, s előtörnek.   Rohannék velük frontokra, a lelkekből gyúrt gondokra. Szép szénpáfrányok illatát, bányásznap szálló csillagát már csak álmaimban látom, s végleg a szívembe zárom. Öklöm tört, tükör szilánkok, elhalt szénszabdalt virágok.

                                                                                           Vissza                                                                                                                                                                         Tovább

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Elolvastam és elfogadom a felhasználás feltételeivel Használat szempontjából

Küldés Előnézet