IV.                                                                               Annavölgy, 1947. január 20.   A dermedt tájon szénporos csend honolt. S gőzölgő, izzadt testek föld méhében áldoztak, imbolygó lámpák fényében. A közelgő vész csend csókjával dobolt. A bánya mélyén szunnyadt vörös parázs. Lidérces láng lobbant füstöt okádva, mérgét gázokkal légtérbe bocsátva, pusztulás lépett nyomába: Sorscsapás! Harminchárman levegő után kaptak, hörögtek, fulladoztak s belehaltak. Fekete gyász, koporsók könny-tengerben. S görcsös rémület minden emberben. Gyászoló szavak koporsón koppantak, az árvák bús könnye harmatcseppekben.

Vissza                                                                                                                                                                         Tovább

Hozzászólások (0)

RSS-csatorna hozzászólásai

A hozzászólások megjelenítése/elrejtése

Név

Email

Cím

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Elolvastam és elfogadom a felhasználás feltételeivel Használat szempontjából

Küldés Előnézet