| SPORTÉLET, FUTBALLCSAPAT |
| 2019. Június 05. Szerda, 22:26 | |||||||||
|
SPORTÉLET FUTBALLCSAPAT
Minden bányatelepnek volt focicsapata és futball pályája. Így nekünk is, melyet részben a DGT is támogatott. Mára sajnos már nincs, eltűnt, helyén benzinkút áll. A futballpálya egy igen komoly létesítmény volt. A játékteret és a nézőteret csőből készült vaskerítéssel választották el.
A mérkőzéseket jeggyel lehetett megnézni. Kétféle jegy volt, állóhely és ülőhely. Az ülőhelyek lépcsőzetesen elhelyezett fapadok voltak. A létesítményt magas deszkakerítés vette körül, így meccset csak jeggyel lehetett megnézni. Ez volt a működéshez szükséges másik bevételi forrás.
A mi csapatunkat Mecsekszabolcsi Sport Egylet, MSE néven jegyezték. Tagjai mind aktív bányászok voltak, akik munkaidő után edzettek, mérkőzéseket játszottak. A vasárnapi meccsek mindig nagy eseménynek számítottak. Sok volt a néz ő, a drukker.
Nem volt ritka, hogy a két tábor egymásnak esett, vagy a bírón fejezte ki nemtetszését. Különösen a két szomszédvár Szabolcs és Pécsbánya mérkőzésein volt - finoman szólva - emelkedett a hangulat. Ez az ellenszenv nem csak a futballmérkőzésekre volt jellemző. Ma sem tudom miből táplálkozott, talán irigység volt az alapja.
Tény az, hogy a fiataloknak sem volt tanácsos Pécsbányára menni táncolni, pláne pécsbányai lánynak udvarolni. Az ottani fiúk ezt nem nézték jó szemmel, és tettek is ellene. Ez igaz volt ránk is. Sok felesleges szópárbaj, komoly verekedés is volt, de mire benőtt a fejünk lágya a korábbi ellenfelek barátokká váltak. Még így öregen is barátok maradtunk.
A futballisták a telepiek szemében különös rangot képviseltek. Ők voltak „A Focisták”. A csapatnak sok önkéntes segítője volt. Önkéntesek voltak a szertárosok, ők tartották rendben az öltözőt, a csapat felszerelését, mosták a focisták ruháit. Önkéntesek voltak a pálya karbantartói, a pénztáros, a rendezők. Önkéntes volt az edző is.
Az egyesületnek volt egy ifjúsági csapata is. Ebben sok fiatal sportolt, többek között én is. Igaz nem sokáig, mert kapus lévén sokszor megsérültem, megtapostak, belém csíptek. Elment a kedvem, hogy mindig kék-zöld foltokkal kellett hazamennem. Jól védtem, ezért a játékostársak megpróbáltak visszatartani, de végleg nemet mondtam.
A szakosztályok a felszabadulás után nevet változtattak, Bányász S.K. lett a nevük. Így az atlétika, az asztalitenisz, az ökölvívás, a kézilabda, a sakk szakosztályok már ezen a néven szerepeltek. A szakosztályokat bekebelezte a pécsi sport, ott vitték sikerre a bányász sportot.
Az eleinte amatőr csapatok megerősödtek, komoly csapatokká szerveződtek. A női kézilabda csapat például az országos bajnokságban (NB1) ezüstérmes lett. Holub Mária az országos válogatottnak is tagja lett, Hetényi Marika is a válogatottságig vitte. A fiúknál ismert név volt Sudár Ferenc, aki szintén sokáig tagja volt a magyar válogatottnak.
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1397 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
