| ROSSZASÁGOM TÖRTÉNETE |
| 2019. Június 09. Vasárnap, 21:39 | |||
|
ROSSZASÁGOM TÖRTÉNETE Réges-régen egy messzi-messzi bányász településen, Fokosfalván állt egy iskola.
Végre elérkezett a nagy nap. Több mint egy órát gyalogolt az osztály, amikor elérték a bejáratot. Egyszerre 10-en szánhattak be a liftbe, mely levitte őket a sötétségbe. Félelem fogta el a tanulókat - még a legbátrabb Rudit is -, hisz egyre sötétebb lett és különös hangok hallatszottak a falak közül. Kopácsolás, csörgés, csattogás, beszéd. Pár percnyi utazás után kiléphettek a liftből. Eléjük tárult a föld gyomrának csodás világa. Meg- i pillanthatták végre azt a csillogó fekete kincset, amiről nagyszüleik be- E széltek. A lámpák halványan pislákoltak, de a feketeszén csillogása bevilágította a barlangot. Ahogy Rudi a lába elé nézett, egy sínrendszert pil- j lantott meg. Épp egy üres csille ért oda hozzá. A tanító úr kezdte mesélni : a bányászok munkáját, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve hősünk be- | leugrott a csillébe. Abban a pillanatban elindult. Még látta, ahogy a többi-1 ek ijedten néznek utána, hallotta a felnőttek zavart kiáltásait, de boldogan » tekintett a huncut Csákányos a rá váró kalandok elé. A csille egyre gyorsabban zakatolt és vitte a sötétség felé. Aztán hirtelen elfogyott a sín és egy szakadék felé közelített, Azt hitte eljött az a pillanat, amikor találkozol hat sokat emlegetett őseivel.
Szerencséje volt. Átrepült a szakadékon és a csille hirtelen megállt. Félve szállt ki belőle. Egy új világ tárult elé. Váratlanul aprócska emberek vették körül. Illendően köszöntötte őket:
- Jó napot kívánok! Csákányos Rudi vagyok. A fokosfalvai általános iskolából jöttem, de nagy rosszasságot követtem el. Nem fogadtam szót a tanító bácsinak és elszöktem a szeme elől. Ti kik vagytok? Segítenétek hazajutni?
- Mi vagyunk a bányamanók. Mi vigyázunk titokban a bányászokra, hogy ne érhesse őket semmilyen baleset. Gyere, nézz szét minálunk, mielőtt megmutatjuk a haza vezető utat! Erre van az iskola.
Benézett a tantermekbe, ahol a kis bányamanó csemeték örömmel fogadták. Soha nem találkoztak még embergyerekkel. Megmutatták, hogy nekik is vannak digitális tábláik, sőt nem könyvekből tanulnak, hanem kis tableteket használnak, amik lámpaként is funkcionáltak a sötétebb folyosókon. Meséltek az érdekes tantárgyaikról, mint ásványelemzés, robbantás tanulás, figyelmeztető jelek készítése az emberi bányászoknak, meddőválogatás, stb.
Sajnos hamar elszaladt az idő és már indulni kellett hazafelé. Kivezették Rudit a bánya titkos kijáratán, majd a már ismerős úton elindulhatott a bejárathoz.
Már messziről hallotta az emberek beszédét. Nagyon sokan álltak a bejáratnál: voltak ott mentősök, tűzoltók, a katasztrófavédelem dolgozói. Mindenki azon tanakodott egy térkép felett, hogy merre keressék a kis gézengúzt. Szégyentől égő arccal kullogott oda hozzájuk. Édesanyja örömében felkapta, még a könnyek is potyogtak a szeméből. Édesapja szigorú szemmel nézte. Természetesen senki nem hitte el a mesébe illő történetet.
Otthon apukája jól móresre tanította, de Csákányos Rudi tudta, hogy nem utoljára járt a bányamanóknál.
Zeleni Dóra tíz éves tanuló
Zzső Miklós Általános Iskola, Izsófalva
Felkészítő tanár: Zeleniné Kajái Orsolya
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 1554 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
