OMLÁSBAN REKEDT SIKOLY, szonett koszorú I.

OMLÁSBAN REKEDT SIKOLY, szonett koszorú I. - XV. -ig

2012. Február 06. Hétfő, 17:36

Álltam fedetlen fővel, s lelkem dobolt.
A bányászhimnusz hangja égen kúszott:

Szerencse fel! - távolban csenden úszott,

Szerencse le! - szívemen a csend honolt.

A szénmedencében nem is oly régen,

föld mélyén sápadt, szénfaragott arcok

őselemekkel vívtak kemény harcot,

most csörgő szenet fejtenek az égben.

Temetők, koszorúk, táblák s beszédek:

a bezárt, megszűnt bányákról regélnek.

Bányászlelkek csapongnak sötét éjben,

színpompás petárdákon szálltak égen.

Fénylő torony Kálvária-domb ormán,

fekete zászlók lengtek bányák tornyán.

Vers és fotó: Ladányi András

Email-ben elküld

Találat: 3544

Hozzászólások (0) add comment

Szóljon hozzá Ön is!

< Előző		Következő >

Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesület
BÉKE