OMLÁSBAN REKEDT SIKOLY, Számadás

2012. Május 06. Vasárnap, 09:47

Számadás

Száguldó gondolataim fénysugara, múlt

kútjának derengő útvesztőjében életem

értelmét - tudatom mélyében -nyitott

Negyedik kapu mögött kutatja.

Villanva tűnnek fátyolos, régmúlt képek.

Mezítláb futok homokban, szőlőtőkék

legyezik lelkem leheletkönnyű bőrét. S

hirtelen felnőttem akácfák tövében.

Föld alatt jó szerencsémbe kapaszkodtam.

Arcom fekete volt szénportól, s szívemben

remény élt - mélyen lent eocén-tengerben -,

mikor „új hajnal" bányában vájár voltam.

Jönnek fények hatvanöt évből suhogva,

nyüzsgően bányászváros forgatagában.

Népművelés pinceklubban, kultúrházban,

kocsmák, presszók lehelete lelkem nyomja.

Könyveim, verseim, fotók s kéziratok

előtűnnek Bányamunkás szerkesztőség

távolba tűnt tűzsorsán. Küzdelem s hűség, a

gerincesség: bányászsors! - fogalmazok.

Számolom a folyton fogyó barátokat, míg

ellenségeimet nem tartom számon.

Kedvesem gyöngéd tekintetében látom

életem értelmét s szelíd halálomat.

Múltamnak bugyraiban már nem kutatok.

Leszálltam aktívmunka gyorsvonatáról, s

morzsákat szedek Apolló asztaláról, amíg

múzsám csókja még forró lázba hoz.

Vers és fotó: Ladányi András

Email-ben elküld

Találat: 3563

Hozzászólások (0) add comment

Szóljon hozzá Ön is!

< Előző		Következő >

Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesület
BÉKE