OMLÁSBAN REKEDT SIKOLY, Megfagyott káromkodás

2012. Május 06. Vasárnap, 10:26

BÁNYA ÉS BÁNYÁSZSIRATÓ

Tizennégy évesen - 1960-ban kerültem a vájáriskolába Tatára. A tatabányai Xl-es, majd, a VI-os aknában szippantottam először a bányalevegőbe. Azóta sem tudom elfelejteni a szénpor ízét, a semmivel össze nem hasonlítható illatát. A bánya örökre meghatározta további életem.

Negyvenkét évet töltöttem a bányászatban.

Akkor, 1960-ban a Tatabányai Szénbányászati Tröszt termelése a 3,5 millió tonnával volt a legmagasabb a szénbányák életében. Mindezt tizenöt aknából közel tizennégyezer ember termelte ki. Azóta sorra merültek ki a tatabányai aknák, ám csalóka reményként új eocén bányák nyíltak, amelyek botrányosan elúsztak és elvéreztek a gazdaság, a politika és az érdekcsoportok, szervezetek harcában.

Vers és fotó: Ladányi András

Vissza Tovább

Kedvencekhez ad

Könyvjelző

Email-ben elküld

Találat: 3302

Hozzászólások (0) add comment