| BÁNYÁSZAT NÉLKÜL NINCS ESÉLY A FEJLŐDÉSRE ÉS A FELZÁRKÓZÁSRA, Szénbányászat |
| 2012. Május 06. Vasárnap, 11:14 | |||||||
- Hazánkban az elmúlt 35 év alatt azonban, az atomerőmű kivételével kizárólag szénhidrogén erőmű épült. Ilyen jelenleg a beépített 8900 MW teljesítmény több mint a fele. A szénbázisú energetikához képest ez a szerkezetátalakítás nagyobb tőkebefektetéssel, új energiatermelő kapacitások és szállítási infrastruktúra létrehozásával járt. Később, az energiahordozók importjának drágulásával ezek a kapacitások rossz kihasználással üzemeltek, részben feleslegesnek bizonyultak és nemzetgazdasági szinten évtizedek óta ismétlődően ráfizetésesek. Villamosenergiatermelésre 1965-2006 között mintegy 45 millió tonna kőolajat, 90 milliárd m3 földgázt és hőegyenértékben ugyanennyi földgáznak megfelelő nukleáris tüzelőanyagot használtunk fel. Szénből közel annyi áramot termeltünk, mint szénhidrogénből és 38%-kal többet, mint nukleáris energiából. Az olajár emelkedése következtében már 1973-78 között közel ötszörösére nőtt az ország adósságállománya és, noha csökkent a kőolaj behozatala, elkezdődött a külföldi eladósodás. A 1980-as években a vezető magyar gazdaságpolitikusok elismerték, az 1990-es években pedig angol szakértők is megerősítették, hogy a hazai szénvagyon jelentős részének kitermelése gazdaságilag előnyösebb, mint a nyersanyagimport. A valós értékviszonyok megteremtése azonban nem történt meg és a támogatott importenergia, különösen a szénhidrogének térhódítása ott is folytatódott, ahol nem volt indokolt. Azt állítod, hogy a szénbányászat viszszafejlesztése okozta az ország eladósodását? - A növekedést döntően külföldi nyersanyagokra, tőkére, technológiára és piaci hozzáférésre a lapozó közgazdasági modell csődöt mondott. Megfeledkezett ugyanis arról, hogy a világ kettészakadása fejlett és fejlődő országokra a bányászattal függ össze, és noha nem kétséges, hogy a fenntartható fejlődés egész világot átszövő évszázados koncepciója a jövőben is fennmarad, a termelők és felhasználók közötti viszony módosult. A korábbiakban főként nyersanyagot értékesítő országok fejlett, nyersanyagtermelő és fogyasztó országokká váltak, részesedésük a világgazdaságban meghaladta a hagyományos ipari országokét, és nyersanyagexportőrként a kitermelés ráfordításait nem csupán megtérítő, hanem lényegesen maghaladó árak kialakulásában érdekeltek. A változásra jellemző például, hogy 2007 elejétől az orosz kőolaj kiviteli vámja közel 334 USD/t, miközben bányászati költsége 10 USD/t alatti volt. A kőolajár döntő része vám- és szállítási költség. A feldolgozóipari export lehetősége eközben szűkül, az árakban nem érvényesíthető a nyersanyagárak növekedése, az importdrágulás belpiaci tompításával kilátástalanná vált a cserearányromlás, a hiány és a külföldi eladósodás megállítása. A 2006. évi magyar külkereskedelmi termékforgalom 522 milliárd Ft hiányának kialakulásában meghatározó volt az energiahordozók árufőcsoportjában keletkezett 1395 milliárd Ft hiány. - Mi lehet a jövő? Az atomerőmű fejlesztése? - A máig követett közgazdasági modellben nem lehet megfogalmazni, milyen erőforrások hasznosítása mentén tudunk kikerülni az eladósodási spirálból, ráadásul a 40 évvel ezelőtti hibák megismétlésével fenyeget a „forradalmi" gazdaságfejlődés fenntartása. A bányászat és az energetika is válságban van, a bányáink után fogyóban vannak a gazdaságos erőműveink is. Nem hallgatható el tovább, hogy az atomerőmű közel felének megfelelő kapacitással fizetési mérleget nem terhelve, külföldi államadósságot nem növelve, ezek helyett adót, járadékot fizetve és munkaalkalmat teremtve a legolcsóbb áramot 2006-ban hazai szénből az Oroszlányi Erőmű (10,91 Ft/kWh) és a Mátrai Erőmű (11,98 Ft/kWh) erőmű termelte. Az atomerőmű önköltsége (8,69 Ft/kWh) látszólag alacsonyabb, mert nem tartalmazza az erőműpótlás amortizációs költségét. A hazai uránbányák bezárásával a fűtőelemek importára is kiszámíthatatlanul drágul, a korábban Oroszországba visszaszállított, ott minimális díjért tárolt kiégett fűtőelemek e lhelyezése megoldatlan. Újabban a kiszállításuk ára 2000 dollár/kg körüli lenne. A szénhidrogén erőművekben az önköltség a magas tüzelőanyag árakkal 22 Ft/kWh volt, a megújuló energiát használó erőműveké pedig ezt az értéket is meghaladta. A hazai szénvagyon kihasználását azonban most az ökológiai problémák felnagyításával nehezítik az ellenérdekelt lobbik és a szénhidrogén import további növelését, az atomerőmű bővítését szorgalmazzák, miközben a világ a rövid idő alatt megsokszorozódott energiahordozó árak további növekedésével, az energiahordozókhoz való hozzáférés gondjával küszködik, és a szállítók földgáz és uránmérlege műszaki okokból tartósan hiányos. Világpolitikusok napjaink legfontosabb kockázatának tekintik, hogy a nyersanyag és energetikai bázis nem lesz képes egyidejűleg kielégíteni a gazdaság stabil növekedését, az emberek energetikai szolgáltatások iránti igényét és a természetvédelmet. - Akkor mi a megoldás? Egyáltalán lehetséges jó megoldás? - Kormányzati felelősség újra elemezni/elemeztetni a külső és belső körülmények alakulását és felülvizsgálni a hazai erőforrások, a szén nyújtotta lehetőségeket. A szénen és a mai árak alapján indokolatlanul bezárt bányák hiányában nem hasznosítható uránon, valamint vízenergián kívül hosszú távlatra nincs más rendelkezésre álló primer energiahordozónk. Szénben sem tartozunk a gazdag országok sorába, mégis viszonylag szénben a legjobb az ellátottságunk. Szénből viszont megbízhatóan, másoktól függetlenül, kiszámítható áron a földgáz felhasználás arányának fenntartásához vagy növeléséhez az ellátásbiztonság jegyében követelt tároló és vezetéképítési beruházások és hatalmas szállítási költségek megtakarításával az energiaigények jelentős része kielégíthető. A mai gazdasági feltételek között leginkább a nagy és teljesen gépesített külfejtések telepítésére alkalmas lignitvagyon ad esélyt a szénbányászat fennmaradására gazdaságos erőművek építése esetén. Bükkábrányban 2000 MW, Toronyban 1500 MW, Kápolnán 2500 MW, Nagyréde-Erdőtarcsán 1500 MW erőműépítés lehetséges. Nem kizárható, hogy az Oroszlányi, a Borsodi, Mecseki szénmedencében a fejlesztés újra bankképessé válik a kohászat és a cementipar érdekében. - A széntüzelésű erőműveknél viszont magasabb a szén-dioxid kibocsátás, mint a gáz és olajtüzelésű erőművekben. - A világban a villamosenergiatermelés költsége a szénerőművekben a szén-dioxid kibocsátást csökkentő pótlólagos beruházással együtt 2005-ben 10-20%-kal kisebb volt, mint a gázerőművekben. Adatokkal cáfolhatóak azok a tényszerűnek hangoztatott vélemények, hogy a szénerőművek beruházási költsége meghaladja a gázerőművekét. Világátlagban a szén esetében ez az érték 1200-1300 USD/kW, a tömegesen beruházó Kínában csak 600-700 USD/kW. A világban a legkorszerűbb szénerőművek ára az elmúlt 7 évben 15% -al csökkent, és 2020-ra további 25% áresés várható. A fajlagos beruházási költségek és a tüzelőanyag-árak együttes hatásának eredőjeként 2015-2020-ban a zöldmezős létesítésű szénerőművek termelése 1,0-1,5 cent/kWh előnyt fog élvezni a gázerőművekhez képest. A kedvezőbb költségek mellett a szén nyújtja jelentős földtani készlete révén az energiaellátás legjobb biztonságát. - Ha megépülne a bős-nagymarosi vízi erőmű - ami különböző okok miatt a közeljövőben lehetetlennek tűnik -, az mennyiben befolyásolná a magyar energiatermelést? - A bős-nagymarosi vízlépcső rendszer megépítése fontos lenne, de nem kizárólag energetikai célokat szolgál, és nem pótol egy alaperőművet. Az atomerőmű bővítés lényegesen drágább, mint egy szénerőmű. A jelenleg korszerűnek számító blokk 1200-1750 MW kapacitása a közel 8900 MW-os magyar rendszer rugalmasságát, tartaléktartási kötelezettségét túlzottan igénybe venné. - Újra visszatértünk a szénerőművekhez. Magyarországon a mai környezetvédelmi előírások miatt szinte lehetetlennek tűnik széntüzelésű erőművek építése. - A világ széntermelése 1976-óta folyamatosan 30%-kal, a feketeszéné 46%-al nőtt. A primer energiatermelés 23% -a, a villamosenergiatermelés 40% -a szénből történt. A villamos energiatermelésben az Egyesült Államokban 56%, a Dél-Afrikai Unióban 90%, Ausztráliában 86%, Kínában 79%, Indiában 81%,Lengyelországban 96%-t, Csehországban 63%, Németországban 51%, Romániában 48% a szén részaránya. Ezek az országok is fontosnak tekintik a környezetet és sokat költenek védelmére, de nem feszítik túl gazdaságuk teherbíró képességét. Magyarországon 24% a szén részaránya és a széndioxid kibocsátás csökkentése címén erős a szénfelhasználás megszűntetésének követelése. Vajon nekünk miért kell másoknál többet áldoznunk a környezetvédelem oltárán? Megvalósítható, gazdaságos, a költségvetést kímélő konkrét célok nélkül miért kell lemondanunk az egyetlen potenciális energiahordozónkról, miközben a felhasználásunk aránya és abszolút értéke alapján erőműveink hatása a globális szén-dioxid kibocsátásra alig érzékelhető ? És ami a legfontosabb: a tudomány mai állása szerint legolcsóbban a villamos energiát szénből állíthatjuk elő. - A tudomány mai állása tényleges érv. De eddig sem ilyen érvek döntöttek, hanem a politikai és érdek lobbik. Úgy tűnik, hogy jelenleg a „zöld" lobbi az erősebb. Hiszen, ha a bazsarózsa fontosabb, mint hazánk biztonsága és ezért nem épül - EU-s pénzből - lokátor a Zengőn , a Mecsekben, akkor hogyan nyithatnának hazánkban szénbányákat és szénerőműveket? - Az ellátásbiztonság és a fizetőképesség fenntartása megköveteli a szénvagyon hasznosításának objektív, az új geopolitikai feltételekre kitekintő újraértékelését. Komoly az orosz elnök figyelmeztetése, hogy „a nemzetközi kapcsolatoknak civilizált mederben kell fejlődni, elismerve az ország természeti erőforrásait és nem megsértve a természetes energetikai egyensúlyt". Eltúlzott nálunk a nyersanyagtermelés és felhasználás környezeti hatásainak a civilizációt veszélyeztető tényezőkhöz sorolása, a bányászat és a tiszta környezethez való jog ütköztetése, mert a jelenlegi energiafelhasználás drágításával a szegénység növeléséhez, a nyersanyagpiacok megváltozott kínálati ár- és hozzáférési viszonyai között energiahiányhoz vezet. Tekervényes logikára utal a jövő generációk életminőségére összpontosítás a jelenlegi helyzet gyökeres javítása helyett, miközben mi használjuk legkevésbé erőforrásainkat. Nem látni, hol lépi túl a bányászatunk és a szénenergetikánk az erőforrások korlátját és az ökológiai rendszer teherbíró képességét. Nálunk a kérdés inkább az, hogy nem fektetünk be itthon a jövőbe és rosszul mérlegelünk, amikor elvárjuk, hogy az általunk felhasznált energiahordozók termelésének környezetterhelését mások viseljék. Nem vitás, hogy a természethasznosítás legkíméletesebb módjának keresése minden szakma elsőrendű feladata és ebben a tekintetben a kritika előrevivő. A hazai és EU-s szélsőséges környezetpolitika azonban a globális problémákat szigorúbban kéri számon, mint a világgazdaság vezető hatalmai a saját gazdaságukban teszik. Sérelmes, hogy nem kiforrott elméleti feltételezések például a CO2. kibocsátásának hatása alapján a törekvések a műszaki fejlesztés helyett a hazai szénfelhasználás felszámolását sürgetik és ezzel az importot részesítik előnyben. Magyarország ezért egyike a legjobban függő államoknak. - A magyar szénbányászat visszafejlesztésének során a bányászat háttérbázisát, a kutatást, fejlesztést, a bányagépgyártást, a nappali tagozatos vájárképzést, a bányaipari technikumi sőt a bányamérnökképzés mélybányászati ágazatát is felszámolták. - A bányászat mindig a technikai fejlődés ösztönzője. A természeti akadályok leküzdésében a lelemény hajtja a kínlódást kiváltó technológiai fejlesztést. A politika viharában a szénbányászat fennmaradását tette lehetővé a külfejtéses termelési technológia, a gyenge minőségű lignit fogyasztására alkalmas tüzeléstechnika és a vízbázist kímélő hűtési eljárás közös fejlődése, amelyek nálunk és világszerte életképes bánya-erőmű rendszerbe ötvöződtek. A bánya-erőmű rendszer fejlesztésében élenjáró volt a Heller-Forgó hűtőtorony szabadalommal, az alacsony fűtőértékű széntüzelés, a külfejtési vízgazdálkodás, a rekultiváció eljárásával a magyar szaktudás. A föld alatti bányászatban a vágathajtógépek, a páncélpajzsok, a különféle geofizikai és szeizmikai eljárások alkalmazásában elért magyar eredményeket külföldön ma is alkalmazzák, továbbfejlesztésük a hazai igény hiányában akadt el. A szénhasznosítás az egész világon tárgya az alapkutatásoknak. Több ilyen téma (a fluidágyas tüzelés, a plazmatechnológiák, a pirolízis, a mágneses leválasztás, a kéntelenítés, a föld alatti elgázosítás, a hidraulikus jövesztés) szerepelt a hazai akadémiai és ágazati kutatások palettáján, de a szén elutasításával háttérbe szorultak. Legújabban ezeket a témákat az ökológiailag tiszta tüzelőanyagokat előállító technológiák kutatásának körébe sorolják. Ezek között említhetők a kén és nitrogénmentesítő rendszerek, a fluidágyas tüzelés és szénelgázosítás, a szuperkritikus gőzparaméterek alkalmazása. A szénfeldolgozás sok technológiája ismert, ipari alkalmazásba vételük nem túlzottan időigényes és bevezetésük gyors lehet. A szénenergetikáról, szén-víz szuszpenziók használatáról, a szénalapú vegyi anyagok, fenolok, benzolok, hajtóanyagok, szénhidrogének, széngrafit anyagok, korom, kokszgáz és egyebek világszerte elterjedt előállításáról nálunk uralkodó nézet, hogy drága és nem megtérülő. Ezzel szemben Dél-Afrika 240 fajta terméket gyárt a szénből, többek között exportra benzint. Az Egyesült Államokban 2012 és 2015 között abszolút tiszta, szennyező anyagot egyáltalán nem kibocsátó széntüzelési technológiával tervezik erőmű üzembe helyezését, amely szénelőkészítési technológiájának fejlesztését 43 kísérleti üzem segíti. A bányászatnak vannak olyan szakmai javaslatai, amelyek alkalmasak együttesen kielégíteni a „csökkenteni kell a függőséget", a „legfontosabb a gazdaság", a „korlátozott költségvetés", a „megvalósítható célok kellenek", a „nem utánzó, hanem élenjáró gazdaság kell" fejlesztéspolitikai irányelveket. A hazai és nemzetközi tapasztalat jobban segítheti a belátható jövő lehetőségeinek józan megítélését, mint a gyakorlat által nem igazolt, a szénfelhasználást ki kell váltani más energiahordozókkal koncepció. - Még nem szóltunk arról, hogy a jelen és a jövő energiaigényeit milyen módon lehet vagy indokolt a megújuló (biomassza, biogáz, a föld hője, szél, nap, víz) természeti erőforrásokkal kiegészíteni, biztosítani. Ez menynyiben érinti és befolyásolja a hazai energiatermelést? - A megújuló erőforrások felhasználásának fejlődése feltétlenül figyelmet érdemel. Magyarországon 2007-ben a megújuló energia részesedése a primer energiafelhasználásban csupán 4,7%, a villamosenergia-termelésben mintegy 5% volt. A nagyobb részesedést felmutató országokban általában nagyobb a vízi energia villamos energia forrásként való felhasználása, nálunk azonban az állam ezt ellenzi. A többi megújuló energiahordozó (a napenergia, a geotermális energia) nagy teljesítmény koncentrált elérésére műszaki és gazdasági szempontból kevésbé alkalmas. A primer energiafelhasználásunkhoz ezért csak ilyen szerény a megújuló erőforrások hozzájárulása. A tudomány mai állása szerint a szél, a nap, a depónia és biogáz, a biomassza ipari mértékben egyelőre nem, vagy alig jöhet számításba. Miután a támogatott földgáz használat mellett a tűzifa, az erdészeti és mezőgazdasági hulladékok lakossági felhasználása ár és kényelmi okokból vidéken sem vonzó, nyakatekert logikával a szélerő és a biomassza hasznosítása mégis leginkább a villamosenergiatermelésben illetve a bioüzemanyagok révén a közlekedésben kapott lendületet. Így a szén számára a megújulók további térnyerése különösen az áram szektorban, mint a szén legnagyobb felvevőjében jelenthet konkurenciát, de döntően nem műszaki vagy gazdasági, hanem politikai okokból. - Ezt hogy értendő? - Politikai követelmény, hogy az EU határozata nyomán a megújulók részarányát 2020-ra 20%-ra kell növelni. Amennyiben e cél egyáltalán teljesülhet, akkor csak igen nagy becsvággyal és többletköltséggel. A részesedés számszerűsítése ugyanis keveset szól a várható nehézségekről. Nem beszél például arról, hogy miután a nagy erőművek (atomerőmű) alaperőműként, a megújulókból történő áramtermelés pedig döntően nem alaperőműként üzemel, eltolódás keletkezhet a villamosenergiatermelés terhelési szerkezetében. Mint ahogy arról sem szól, hogy a klíma és környezetvédelmi EU-célok az energiaellátásra, a nemzetgazdasági költségek csökkentésére, a külső (externális, a közvetl enül nem kimutatott) költséghatásokra, a takarékos erőforrás gazdálkodásra és a technológiai követelményekre túlzott, a tudomány és a gyakorlat által sem külföldön, sem itthon nem igazolt hatást fejtenek ki. Egy 2008. július 23-i parlamenti megkérdezés tanúsága szerint a német kormány nézete, például az, hogy „a tudományban módszertani kérdésekben nincs megfelelő egyetértés az externális költségek nemzetgazdasági szerepéről", az áramtermelés költségei ugyanis tartalmaznak többek között foglalkoztatási hatásokat vagy az egyéb CO2-csökkentő stratégiákkal kapcsolatos költségértékeléseket. A megújuló energiák széleskörű elterjedése esetében egyébként az externális költségek számbavétele a környezetvédelmi szempontok között sem problémamentes, mert a megújulók-ból egységnyi energia előállítása lényegesen magasabb terület és műtrágya (földgázalapú ammónia, foszfor, kálisó, mindhárom bányatermék) felhasználással jár, mint a „konvencionális" energiaforrások használata esetén. Vagyis a biomassza, a biogáz, a biodízel energetikai használata messze nem CO2-semleges. Mindezek konfliktusokhoz vezettek a természetvédelemmel és a mezőgazdasággal is, amint az a nagyszámú szél- és vízerőmű esetében már sokszor megmutatkozott.
Vers és fotó: Ladányi András
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 3812 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
