| BÁNYÁSZAT NÉLKÜL NINCS ESÉLY A FEJLŐDÉSRE ÉS A FELZÁRKÓZÁSRA, Visszhang |
| 2012. Május 06. Vasárnap, 11:26 | ||||
|
Politikai eredetű a villamos energia ipari CO2 kibocsátási kvóta meghatározása is, mert nem a megújuló energiahordozók bevonásának szándéka vezérli, hanem a klímapolitika által megszabott emisszió kereskedelmi jogban meghatározott CO2 kibocsátási határértékek alapján határozták meg attól függetlenül, hogy milyen mértékű lesz vagy nem lesz a megújuló energiahasznosítás a villamos energia termelésében. - Egy, az üvegházhatású gázok csökkentésének potenciáljáról és költségeiről készült tanulmány szerint (2007-ben a BDI megrendelésére) Németországban a megújulókból 2020-ig történő áram előállítás CO2megtakarítási költsége 43 Euro/tonna. A vizsgálat a privát döntéshozók támogatását is számításba vette, ezek nélkül a csökkentési költség 80 Euro/t CO 2 körüli lenne. A költség szárazföldi szél esetében támogatással 34, nélküle 55 Euro/tonna CO2. Összehasonlításul, a kibocsátás csökkentés költsége barnaszén szén-dioxid leválasztás és tárolás (CCS) esetén 30, kőszén esetén 50 Euro/t CO2. Az erőműtechnika fejlődésével is számolva a jelenlegi helyzethez képest a költség kőszén esetében 50 Euro/t CO2 alattira, a villamos - hő -áttét 20 Euro/t CO2 értékre becsült. Ezzel a régi barna és kőszén erőművek korszerűsítése (retrofit) is gazdaságos és költségmegtakarító, azaz negatív kibocsátási költségű és gazdaságilag sokkal kedvezőbb lehetősége a klímavédelemnek, mint ahogy az a nyilvános vitákban elhangzik. Évtizedek óta az a kérdés, hogy milyen erőművet építsünk, a szakmából makacsul a politikába sodródik. A politikában viszont az egyéb szempontok elfedik a hazai erőforrások igénybevételének és a kulcsfontosságú termelés import arányok meghatározásának feltételeit, az energetika, a környezetvédelem, a költségvetés és a szociális kérdések rendszerkapcsolatait. Ennek következtében a műszaki és gazdasági szempontból reális választási lehetőségek átfogó ismertetése elmarad, csupán „mesterséges vita" folyik az atom, szénhidrogén vagy most éppen megújuló energiahordozó bázist támogatók között. A valóságban több mint 25 éve Magyarországon csak szénhidrogén erőmű létesült, a megújuló energia felhasználásának terjesztése pedig jószerivel kimerült néhány régi szénerőmű döntően rönkfa tüzelésre történő gazdaságtalan átállításával! Az igény megújuló energiahordozók, a hulladékok használatára sem új találmány, mindig aktuális és az energiastratégia fontos része volt.  A nagyságrendi különbségek miatt azonban ezek nem pótolhatják a korszerű, gazdaságos és a technika mai szintjén környezetbarát szénerőműveket. - Két új gázvezeték a Déli Áramlat és a Nabucco gázvezeték építéséről is szó van. Mindkettő áthaladna Magyarországon. Ezek mennyiben javíthatnának a hazai energiahelyzeten? - Az elmúlt évtizedek tapasztalata, hogy gazdaságunk az energiahordozók magas árához nem volt képes alkalmazkodni, a szerkezetváltás túllépte lehetőségeinek korlátját. Alternatív forrásokra kevés a reményünk, újabb földgázvezetékek építése nem csökkenti fizetési gondjainkat és kiszolgáltatottságunkat. A földgáz egyes államok politikai céljai elérésének eszköze. Egyedül a hozzáférhető szén nyújthat olcsóbb megoldást. A modern szemléletű társadalomnak nem lehet elfogadható koncepciója saját természeti erőforrásainak lebecsülése, hasznosításuk ellenzése. Nálunk e területen régóta elmarad a szakmai érveket ütköztető kiegyensúlyozott és nyilvános párbeszéd. Sőt immár eretnekség a lehetőségeink puszta felsorolása is, holott nem bővelkedik az ország a gyakorlattal igazolt, jövőt megalapozó, előrevivő, bankképes műszaki elképzelésekben. Visszhang A könyv kéziratának elolvasása után írták: „Az írás a lelki és szakmai elkötelezettség ritka példája. A kötetből kisugárzik, hogy a bányász munkája és léte az egyik alapja mindennek, ami emberi. Nem büntetés vagy bűn bányásznak lenni, ahogy azt sokan igyekeznek elhitetni, hanem hivatás és helytállás. (...) Osztom azt a nézetet, hogy a költészet hátterében a publicisztika elősegíti az elvi, gyakorlati, morális hatást.  Fontos ez most, mert »bizonytalannak« tűnik az alkalmazkodás a jelenhez, a bizakodás jövőben, a lelki és a fizikai lét egyensúlya. Mintha elkopnának az alapelvek, háttérbe szorulna a teremtő munka, és ennek következtében ritkulna a kezdeményezés, felülkerekedne a mások »nagy céljaihoz« igazodás. (...) Szívszorítóan szép, remekül szerkesztett alkotás. Szenzációs a cím: szimbolikájával kettős jelentésű: az ott rekedt, bezárt, berekesztett sikolyt, és a Te és a magunkfajták, a »Nagy Halott« mellett is virrasztók már rekedt, de soha el nem némuló hangját is érzékelteti. (...) A szonettkoszorú nem jelentéktelen bravúr (...) A könyv nagyon tetszik, a lelkembe mar! Igazi bányászszimfónia, kitűnő etűdökkel! (...) Tartalmas, szép kötet. Akár az is lehetne az alcíme, hogy Requiem a bányászokért vagy a magyar bányászatért (...) Szomorú mementó a szonettkoszorú, de szépen megírtad (...) Valamiért - a fene sem tudja, hogy miért -, a szonettektől mindig azt várom el, hogy a legmélyebb érzéseket közvetítse. Szomorú esemény az amiről a versed szól. Az értelmetlen halál drámaisága, még a leghidegebb lelkű embert is megérinti. Érzem, hogy a versekben a személyes érintettséged is megnyilvánul. Olyan képien, átélten írsz a múlt tragédiájáról, mintha közöttük lettél volna. Az átéltség mellett, az együttérzés hangja is kihallik. Méltó emléket állítottál az alkotásoddal a bányászoknak (...) Ezek a versek érzelmekről, drámákról, tragédiákról és szakmaszeretetről tanúskodnak. Aki csak hallomásból, romantikus történetekből ismeri a bányász életet, az is átérezheti ennek sokszor torokszorító, embert próbáló, hősies, de mindig optimistán kicsengő befejezését. Ha nem így lenne, akkor a bányász másnap nem tudna munkába menni (...)A versek félelmetesen gyönyörűek. Híven tükrözik a bányászok mindennapjainak félelmeit, bizonytalanságait, hogy meglátják a műszak végén a fényt, társak elvesztésének fájdalmait, hiányukat. (...) még ma is hallani véled a bányában rekedt sikolyokat (...) A harmatcseppek elnyerték a tetszésemet (...)Szívszorítóan szép ez a könyv, versből-képből a legelevenebb mementó a bányászoknak, akikért himnusz szólt... A bányák sebe előbb gyógyul be mint az övék. Sok -sok családnak, hiszem, ereklyeszámba is megy majd ez a kiadvány (...) átéltem a verseket, az emberré tévő munka heroizmusát, a bányászsorsot, a kiáltást, hogy nem jól van ez így (...) Remek, klasszikus értelemben is szakmaszimfónia a kötet.(...)"
Emberi és művészi érték ölelkezik a munkáiban. Emléket állít a szakmatörténelem során bányatragédiákban elhunyt pajtásainak: azoknak a dorogi és Dorog környéki bányászoknak, akiknek utolsó kiáltását fojtotta a bányába alattomos robbanás, hirtelen és szerencsétlen omlás, mardosó tűz, s nem menekülhettek ki élve a föld alatt történt balesetből. A temetőkben és az emlékhelyeken fellelhető márványtáblák felirataihoz csatlakoznak e versek, köztük a legnemesebb szonettkoszorú. Szándéka indokoltan humánus és szeretni való. Fájdalom és részvét fejeződik ki soraiból, szavak - sóhajok fekete szalagjával átkötött - koszorúja virágzik oldalain. Az emberért és a szakmáért felsóhajtó mementó és rekviem e könyv. Zsirai László költő Vers és fotó: Ladányi András
Kedvencekhez ad
Könyvjelző
Email-ben elküld
Találat: 3846 Hozzászólások (0)
 Szóljon hozzá Ön is!
|
RSS-csatorna hozzászólásai
A hozzászólások megjelenítése/elrejtése
